Doktorhalak

A neurodermitisz, pikkelysömör és ekcéma ellen alkalmazott halterápia mára az egész világon ismertté vált.

Az apró, mintegy 8–14 centiméter hosszú rágcsálóhalak, amelyeknek garra rufa, magyarul piros szívogató márna (Cyprinion macrostomus) a nevük, a törökországi Kangal-vidéken, az ottani melegvíz-forrásokban élnek, s a feljegyzések szerint évszázadok óta használják őket gyógyításra, maga makedóniai Nagy Sándor is élt a lehetőséggel. Egyébként Törökországban doktorhalaknak nevezik őket. A Kangal patak nagyon meleg (33–36 °C-os) vizét csak ez a pontyfélék családjába tartozó hal bírja, s a termálpatakban uralkodó planktonhiány arra késztette a halakat, hogy más fehérjeforrásokat keressenek táplálékul.

A márnák falatozás közben nemcsak a felesleges hámréteget távolítják el, hanem enzimet tartalmazó váladékot (dithranol) is fecskendeznek a bőrbe, amely elősegíteti a gyógyulást. Ezek a kis halak, amelyek Iránban és Irakban szintén honosak, tehát lerágják a testről az elhalt bőrsejteket, s ezáltal megszabadítják a beteget több kellemetlen kórtól.

A halterápia során a páciensek beteg testrészeit, elsősorban a végtagokat bemerítik egy vízzel teli kádba, amelyben kangal-halak úszkálnak. A pikkelysömör kezelésekor például 350 van egyszerre a kádban (kozmetikai kezeléshez elég 200), s a doktorhalak apró szájukkal a szó szoros értelmében nagytakarítást végeznek – lerágják a beteg felhámréteget a kézről, könyökről, lábról, sőt még az arcról is.

A kúra után a végtagokon ismét egészséges lesz a bőr; kissé ugyan pirosabb a természetes színénél, de megszűnik az elviselhetetlen viszketés, a hámlás, a nyílt, vérző sebek, eltűnnek a gombák, s a neurodermitisz és a pikkelysömör esetében az elhalt hámsejtekből álló vastag réteg.