Orvosi pióca

Az orvosi pióca (Hirudo medicinalis)

Az orvosi pióca a gyűrűsférgek rendszertani csoportjába tartozik, élőhelye lehet patak, folyó és tó egyaránt.

Hossza kb. 10-15 cm, színe a sárgásbarna és sötétzöld között változik. Az alapszínen 6 feltűnő, vöröses hosszanti sáv látható, hasa sárga, egyenlőtlenül elosztott fekete foltokkal.

A fejtájék nem élesen elhatárolt, a 10 kis szem felül az elülső szelvények oldalain helyezkedik el. A test elülső és hátulsó végén egy-egy tapadókorong van. A szájnyílásban 3 félhold alakú, finoman fogas állkapocs található. Testének kígyózó fel-le mozgatásával gyors úszásra képes. A vízhez járó emlősök - így pl. a fürdőző ember - vérével táplálkozik.

A gyógyításban egyik legrégebben használt "szer" az orvosi pióca. Táplálkozása folyamán képes jelentős mennyiségű vért kiszívni, ezt a vért hosszú ideig tárolni, koncentrálni, lassan lebontani, és egy-egy táplálkozási ciklust követően akár 24 hónapig hasznosítani az általa termelt speciális enzimek, peptidek segítségével.

Piócatörténelem

Tudományos rendszertani latin neve, a Hirudo medicinalis is jelzi a pióca jelentőségét az orvoslásban. Ázsiában már 3000 évvel ezelőtt alkalmazták, a római származású természettudós, Plinius (i.u. 23-79) phlebitisek (érgyulladások), aranyeres csomók kezelésére javasolta.

A középkorban rendkívül elterjedt a használata, később - az érvágás térhódításával – állatok orvosi alkalmazása lassan "divatjamúlttá" vált.

E hasznos vérszívók a francia forradalom idején kezdték reneszánszukat élni, főleg Broussais (1772-1838) munkássága nyomán, aki a piócák alkalmazását állította orvosi tevékenysége középpontjába.

 Az állatok gyógyászati célú felhasználása azonban a pióca kivonatból előállított hirudin felfedezésével (Haycraft 1884, Jacobi 1903)újra háttérbe szorult. 1916-ban a heparin felfedezése végképp visszaszorította az állatok gyógyászati célú alkalmazását.

Napjainkban kórházak traumatológiai és plasztikai sebészeti osztályán, a mikrosebészeti eljárások során találkozhatunk az orvosi piócával, ahol a vérrögképződés megakadályozására, a vénás keringés könnyítésére, helyreállítására használják fel az állatokat.

Véralvadásgátló hirudin

A pióca nyálában lévő hatóanyag, a véralvadásgátló hatású hirudin hatékonyan bénítja a trombin - a véralvadásban szerepet játszó anyag - működését.

Tudományos eredmények igazolják a piócakivonat ödémával járó izületi ficamok kezelésében való hasznosságát is. Az ödéma már a kezelés első napján szinte azonnal csökkent, a fájdalmak mérséklődtek.

A nyál hirudin nevű komponense például, véralvadás gátló, trombózis kezelésére vagy kialakulásának megelőzésére alkalmas. A pióca nyála a szervezetben növeli a véredények rugalmasságát, gyógyítja az érelmeszesedést, csökkenti a magas vérnyomást a kiszívott vérmennyiség által, serkenti a vérkeringést. Alkalmazható ütött, zúzott sebek körüli véraláfutások gyógyítására. Erősíti a szervezet immunitását, csökkenti a testben lévő kórokozók életképességét, kedvezően befolyásolja a gyulladásos tüneteket, javítja az asztmások légzését. Hatásos a görcsös végtagok, ödémás lábak valamint aranyér kezelésére. A kozmetikában mint regenerálószer ismeretes, csökkenti az allergiás tüneteket és megelőzi azokat.

Szintetikus piócakivonat

A pióca nyálmirigyeiből kiválasztott anyagok – piócakivonat - felkeltették a tudományos érdeklődést, és széles körben elterjedtté tették a kivonat felhasználását, mivel annak hasonló a hatása, mintha élő állatokat alkalmaznának.

A tudomány mára igen jól ismeri ezeket a hatóanyagokat, sokat azonosított belőlük, és néhányukat, pl. a hirudint már szintetikus vagy géntechnológiai úton is előállítja. A régi népgyógyászati tapasztalatokat ötvözve a modern laboratóriumi technikával olyan készítmények kerülnek az orvostudomány birtokába, amelyek jól kiegészítik a gyógyszerek választékát.