Kumarinok

A kumarinok (pl. umbelliferon, eszkulentin, pszoralén) olyan egyszerű fenolvegyületek (fenilpropánoidok), melyek a növényi sejtek sérülésekor szabadulnak fel cukrokhoz kötött (inaktív, glikozilált) formáikból a glikoziláz enzimmel való érintkezés során, és peszticid hatásuk által védő szerepet töltenek be növényevőkkel szemben. Rágcsálóirtásra alkalmazhatók, mert alvadásgátló hatásuk van (a májban gátolják a K vitamin képződését), így belső vérzéstokoznak. A kumarinok adják a frissen lekaszált (megsérült) növények jellegzetes szénaillatát, nagy mennyiségben termelődnek például a lóherében. Egyesek, főleg az ernyősvirágzatúak és a rutafélék körében gyakori furanokumarinok (pl. a pszoralén), fototoxikusak, vagyis fény (pontosabban UV sugárzás) hatására válnak aktívvá (magasabb energiaszintű állapotba kerülnek) a megsérült növényi sejtekben és pusztítják el kisebb testű fogyasztóikat a DNS károsítása által. Nagyobb testű emlősöknél ez erős viszketésben és fájdalomérzetben nyilvánulhat meg a sérült növényi részekkel érintkező bőrben. Ez a magyarázata például annak, hogy amikor a kirándulók bőre hozzáér a megsérült medvetalp (Heracleum sp.) hajtásához, melyben a napsugárzás hatására nagy mennyiségű pszoralén és xantotoxin keletkezik, fotofitodermatitisznek nevezett, fájdalmas bőrgyulladás lép fel. Egy alkalmazás a szelíd növényvédelemben: Fehér ürömből készült tea vagy főzet szederatka, levéltetű és ribiszkerozsda ellen permetezőszerként használható.