Ugrás a tartalomra

Vzkörforgalom

Kép forrása
http://picture-book.com/taxonomy/term/476
Leírás szerzője
Gruiz Katalin

A víz körforgalmát szemlélteti az ábra. A földi ökoszisztémában a víz folytonos körforgásban van: a tengerek és óceánok napsugárzás hatására felmelegedett felszíne és a szárazföldet borító növények evapotranspirációja (párologtatása) vízgőz formájában az atmoszférába juttatja a vizet, ahol hidegebb rétegekben, magas hegyek felett felhőket alkot majd csapadék formájában visszahull a tengerekbe és a szárazföldre. A szárazföldre hullott csapadék egy részét felfogja a növényzet és onnan mindjárt elpárolog, a többi részben lefolyik a talaj felszínéről, részben beszivárog a talajba. A felszínen lefolyóvizek a vízgyűjtőrendszeren keresztül egyre nagyobb vízfolyásokba majd a tengerbe kerülnek. A talajba szivárgó vízből − attól függően, hogy milyen topográfiai, hidrogeológiai és talajviszonyok mellett történik a beszivárgás − válhat a.) talajnedvesség, amit a növények gyökerükkel ismét felszívnak, 2. talajvíz, ha leszivárog az egybefüggő vízrétegiig. Ekkor a talajvízzel mozog a helyi szabályszerűségek szerint, 3. mélységi rétegvíz, vagy karsztvíz, ha hegyvidéken, vagy karsztos víznyelő területen az alapkőzet réseibe szivárog és vándorol, hogy forrásként bukkanjon ki a közelben vagy valahol nagyobb távolságban ásványvíz, gyógyvíz vagy hőforrás formájában. Tehát előbb-utóbb a felszín alá beszivárgott és ott áramló vizek is a nagy vízgyűjtőkbe és azokon keresztül a tengerekbe kerülnek.

A vízciklus akkor tér el ettől, ha az ember megszakítja a víz fent leírt körforgalmát, mert vizet vesz el, vagy ki, eltereli a vízfolyásokat, leszűkíti a vízkeresztmetszetet vagy megnöveli a vízfelszínt, stb. Az öntözéssel a kivette talajvíz egy részét elpárologtatja, így a talajba betöményedett víz kerül, ami a talajok szikesedéséhez vezet, a szikesedés pedig a talaj vízgazdálkodásának teljes megváltozásához.