A mintavételt (hal, kagyló, giliszta) követően a mintákat megtisztítjuk, majd hűtőszekrényben tároljuk a feldolgozásig. A feldolgozást szövetminták vételével kezdjük. Ezeket feldolgozhatjuk ilyen állapotukban vagy megszáríthatjuk a mintákat. Mindenképpen megmérjük szárazanyag-tartalmukat. A mintákat daraboljuk, homogenizáljuk, majd elvégezzük a roncsolást.
A roncsolásra alkalmazott módszer lehet:
- Nagynyomású oldási, feltárási módszer
- Atmoszférikus nyomáson történő száraz roncsolás
- Speciális termikus bontási, hamvasztási módszerek
- Atmoszférikus nyomáson történő nedves roncsolás.
A kapott szuszpenziót megszűrjük, és a szűrletből meghatározzuk a nehézfém-tartalmat a következő technikák valamelyikével:
Atomspektroszkópiai módszerek:
- ICP-OES (induktív csatolású plazma optikai emissziós spketrometriás módszer),
- L-AAS (láng-atomabszorpciós módszer)
- Hg-AAS (higany-atomabszorpciós módszer)
- HIDR-AAS (hibrid-atomabszorpciós módszer)
- L-OES (emissziós lángfotometriás módszer)
Tömegspektrometriás módszerek:
- ICP-MS (induktív csatolású tömegspketrometriás módszer)
Az eredményeket a minták szárazanyag-tartalmára vonatkoztatjuk.
Simon Edina: Környezetanalitikai módszerek az ökológiában. http://ecology.science.unideb. hu/files/05-kornyezetanalitika.pdf