Miért veszélyes a vörösiszap?
Elsősorban a lúgosság okozza a vörösszap veszélyességét a környezetben, hiszen 12 fölötti pH értéke miatt maró hatású ha szemmel, bőrrel talákozik. Por formájában belélegezhetjük a finom lúgos port, mely a tüdőszövet károsodásához, korróziójához (megmaródás) vezet.
A vízi és a szárazföldi ökoszisztémát is elsősorban lúgossága miatt veszélyezteti, mely például a vízi ökoszisztéma tagjainak nem csak a teljes testfelületét marja, de a bevitt táplálékkal a belső felületeket is.
Veszélyességének másik oka a szemcseméret. A kolloid mérettartományba eső finom szemcsés anyag zagy formájában nehezen ülepszik, a vizet nagyon lassan engedi csak el, így évekig tart, amíg kiszárad. Ha kiszárad, akkor viszont porzik, a szél a finom port kilométerekre is elszállíthatja. A belélegzett lúgos por megmarja a tüdőszövetet és mint por is veszélyes, mert belégzése szilikózishoz vezethet.
Kémiai összetételükben a világ különböző vörösiszapjai nagyban hasonlítanak, bár a bányászat helyétől függően vannak eltérések.
Átlagos kémiai összetételük a következő:
Fe2O3 | 30−60% |
Al2O3 | 10−20% |
SiO2 | 3−50% |
Na2O | 2−10% |
CaO | 2−8% |
TiO2 | 0−25% |
Toxikus fémek is lehetnek a vörösiszapban kisebb-nagyobb mennyiségben: a legtöbb vörösiszapban a fémek koncentrációja nem éri el a kockázatos szintet.
A hulladékok és melléktermékek jellemzését szolgáló KÖRINFO adatbázisban megtalálja a vörösiszapok általános adatlapját és az almásfűzítői vörösiszap adatlapját.
Az ajkai vörösiszapok toxikus fémtartalma néhány esetben meghaladja a talajra vonatkozó vagy a talajra kihelyezhető szennyvíziszapra vonatkozó határértékeket. Az Ajkánál kiömlött vörösiszapra született analitikai eredményeket megtalálhatja az MTA weboldalán ha ide kattint vagy ezen a Greenpeace-hez vezető linken.
A porszennyzettség veszélyeiről is olvashat a Greenpeace oldalán. A vörösiszap por beszívásának kockázatai között különösen hangsúlyozni kell a por lúgosságát, ami azt jelenti, hogy a légutak nyálkahártyáján vagy a tüdőszöveten újranedvesedve a por lúgossága vizet von el a környezetéből és lúgosan marni kezdi az érintkező nyálkahártyákat, szöveteket. A felszín marását követően szabadon diffundál a belső sejtek, szövetek felé, ahol a helyi koncentrációtól függően marást, irritációt vagy egyszerűen csak lúgos pH-t állít elő, ami a sejtek normális funkcióját megzavarja.
A vörösiszap tárolása helyett hasznosítását kéne megoldani. A vörösiszap lúgossága és finom szemcsemérete a környezetbe kontrollálaltlanul kikerülve káros, de kontrollált módon hasznosítható talajok javítására, kerámia és téglagyártásra. Erős színe miatt szinezékekben, festékekben is lehetne használni
Mind a védekezéshez, mind a hasznosításhoz alapos ismeretekre van szükség. A vörösiszap kémiai jellemzőit a mellékelt pdf dokumentumból megismerhetjük.
.
A pdf dokumentum forrása:
http://www.asiapacificpartnership.org/english/pr_aluminium.aspx#Aluminium_Project_3