A kullancsok (Ixodidae) kevésbé gazdaspecifikus, vérszívó állatok. Főként az emlősök vérszívói, különösen lárvák ból, de néha madarakból és hüllőkből is szívnak vért. Életük során két vagy három gazdaegyedből táplálkoznak, ennek alapján „kétgazdás” vagy „háromgazdás” fajokról beszélünk.
Az emberre jutott kullancs a ruhán, majd a bőrön észrevétlen haladva a vérszíváshoz kedvező helyet keres az emberi testen. Gyakran a hajban, a fülek mögött, vagy például a végtagok tövének hajlataiban állapodik meg. Szájszervével kis sebet vág a bőrön, rögzíti magát, és vért szív. Ez a rögzült, táplálkozó életszakasz napokig is eltarthat, majd a vérrel teleszívott kullancs elhagyja az embert és rejtekhelyet keres.
A mikrobiológiai védekezésnél, az úgynevezett "Biokontrollt" használják ki, amelynek lényege a természetes ellenségek kihasználása egy adott faj ellen a védekesé során.
A kullancsok is rendelkeznek letaliitással járó gombás parazitával. A kullancsok természetes ellenségeinek a felhasználása a kullancs populáció visszaszorítása érdekében a biokontroll. Mivel 4 ellenségét ismerjük a kullancsoknak, ők a potenciális jelöltek a biokontroll funkció betöltéséhez.
1. Sisakos guineai madár (kullancsokkal táplálkozik)
2. Kullancsok rovar parazitája: Ixodiphagus
3. Fonálféreg (nematóda) parazita
4. Fonalas gombák parazitizmusa
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kullancsok