A vörösiszap az alumíniumgyártás mellékterméke, hulladéknak tekintett anyag. Becslések szerint világszerte a tározókban álló mennyisége 2,7 milliárd tonna. Feldolgozása és újrahasznosítása egyre inkább a kutatások középpontjába kerül (Klauber et al., 2011).
A vörösiszap újrahasznosításának egyik lehetséges módja a talajjavításra történő alkalmazás. Ennek feltétele, hogy az alkalmazásból eredő kockázatokkal szemben túlsúlyba kerüljenek annak előnyei. A vörösiszap talajjavító hatásának vizsgálatához fontos a hosszú távú hatások nyomon követése, a vörösiszapos talaj fizikai-kémiai-biológiai tulajdonságainak vizsgálata szabadföldi körülmények között, és a vörösiszapos talajon átfolyó, a felszín alatti vizekbe esetlegesen bekerülő csurgalékvíz minőségének vizsgálata.
A SOILUTIL projekt keretében talajmikrokozmosz kísérletekben vizsgáltuk a vörösiszap talajra gyakorolt hatását. A technológia léptéknövelésének második lépcsőjeként szabadföldi lizimétereket állítottunk össze. 105 cm átmérőjű és 80 cm magas, henger alakú, műanyagból készült liziméterekben vizsgáljuk a vörösiszapon (Ajka, MAL Zrt.), vörösiszappal szennyezett talajon és 5% vörösiszapot tartalmazó talajon átfolyó csurgalékvíz kémiai összetételét és toxicitását (Feigl, 2012).
A kísérletek a Nemzeti Innovációs Hivatal által finanszírozott SOILUTIL projekt (TECH_09-A4-2009-0129) és a TÁMOP 4.2.4.A-1 kiemelt projekt keretében meghirdetett ösztöndíj-támogatásnak köszönhetően valósultak meg, a magyar állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával.
Klauber, C., Gräfe, M. & Power, G. (2011) Bauxite residue issues: II. options for residue utilization, Hydrometallurgy, 108,11–32
Feigl Viktória (2012) Szabadföldi liziméteres kísérletek összeállítása, SOILUTIL projekt tanulmány, 3. munkaszakasz, Budapest