zab (Avena)

A zab (Avena) a pázsitfűfélék (Poaceae) közé tartozó perjefélék (Pooideae) egyik nemzetsége mintegy ötven fajjal, amelyek közül Magyarországon mintegy másfél tucatnyi honos; olyan gabona, amit leginkább takarmánynak termesztenek.

Holarktikus, mérsékelt égövi nemzetség. A fajok többsége Ázsiában, kisebb hányada Európában (is) él; legtöbbjük a különféle gyepek növénytársulásaiban vesz részt. Termesztése alaposan megváltoztatta elterjedési területét; a közönséges abrakzab eredeti élőhelye ismeretlen. Az ókori civilizációkban nem termesztették (a latin avena szó nem zabot, hanem nádat jelentett); de a kelta és germán sírokban gyakran találtak zabot. Valószínűsítik, hogy egyes fajait a népvándorláskor Ázsiából jövő, lótenyésztő népek (avarok, magyarok stb.) hozhatták magukkal.

Füzérvirágzata egy- vagy többvirágú. A nem egyenlő füzérkepelyvák hártyásak; a virágpelyvák háta ormós, a végük gyakran kétfogú, szálkája pödrött; a termesztett zab fajtáinak virága szálkátlan.

Egy-vagy kétnyári növények. Gyorsan fejlődnek: az abrakzab teljes kifejlődéséhez az égöv melegebb tájain 16, hidegebb részein 22 hét elegendő, ezért még Norvégiában is termesztik, egészen az é. sz. 69°30'-ig. Korán kell vetni, hogy a még nyirkos földben jól meggyökeresedjen. A kötött földet alá kell hengerelni, vagy a vetés után boronálni. A trágyázást nagyon meghálálja.

A környezeti feltételekre kevéssé érzékeny zabban a paraziták a többi gabonafélénél kevesebb kárt tesznek a gabonaüszög, gabonarozsda és gabonalisztharmat viszonylag gyakran, az anyarozs elvétve károsítja.

Az abrakzab  (Avena sativa L.) (termesztett zab)  ismert takarmánynövény. Magyarországon főleg lóabrak; a Felvidéken régebben, ínséges időkben időnként szálkás kenyeret (zabhalusa) sütöttek lisztjéből. Észak-Európában kását őrölnek, Belgiumban sört főznek belőle.