Az olaszgomba kalapja 5−15 cm átmérőjű, kiterülő, a középen tölcséresedő. A kalap felszíne pikkelyes és a pereme szőrös. Színe sárgás, okkerbarnás, a pikkelyek sötétebbek.
A termőréteg likacsos és a tönkre lefutó. A színük fiatalon krémszínű, később krémokker.
A tönk 3−8 cm hosszú és 0,5−1,5 cm széles, hengeres alakú, amely a töve felé elvékonyodik. A színe fehéres, okkeres, rozsdasárgás.
A gombahús fiatalon puha, később szívós, vastag, fehéres színű. Szaga és íze kellemes.
Három típusa található meg a környezetben: fatuskón vagy föld feletti ágakon fejlődik, néha a talajban lévő faanyaghoz vastag, rhizomorpha jellegű micéliummal kapcsolódik, illetve a talajban lévő nagy, fekete álszkleróciumból ún. gombakőből nő ki. Meleg és világos erdőkben, különösen ligeterdőkben, gyertyános-tölgyesekben, elegyes bükkösökben, nedves és jó tápanyag-ellátottságú talajokon fordul elő. Májustól októberig terem.
Veszélyeztetettség oka hazai és nemzetközi szinten, a megfelelő mennyiségű és minőségű holt faanyag csökkenése az erdőgazdálkodás miatt. Másik ok, a gyakoribb, szintén ehető pisztricgombával (Polyporus squamosus) való összetéveszthetőség.
Természetvédelmi értéke: 5000 Ft
Ez a gomba ehető.
Siller Irén, Dima Bálint, Albert László, Vasas Gizella, Fodor Lívia, Pál-Fám Ferenc, Bratek Zoltán, Zagyva Imre: Védett nagygombafajok Magyarországon – Mikológiai Közlemények, Clusiana 45(1-3): 3-158. (2006)