Borsikafű (Satureja hortensis )

Satureja hortensis

Népies neve: borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén.

Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozik. A Földközi-tenger vidékéről származik, hazánkban termesztett, egyéves növény. A 20-50 cm magas növénykének apró, hosszúkás, illatos levelei vannak. 

Egyéves, lágy szárú növény, gyökere erősen elágazó és a talaj felső rétegében található. A dúsan elágazó gyökérrendszer tükörképe a sok oldalelágazású szárnak. Közvetlenül a föld felszínétől, a gyökérnyaktól sok hajtása fejlődik. A hajtások alul fásodók, virágzásig sötétzöld színűek, később barnás árnyalatúak, igen gyéren szőrösek. A sötétzöld, keresztben átellenes, 1-2 cm hosszú, szálaslándzsás levelek ép szélűek, igen rövid nyelűek vagy ülők. A levéllemez felszínét ésfoná-kát számtalan, kissé bemélyedő illóolajtartó mirigy borítja.

Virágzata kevés (1-5) álörvbőlfelépített álfüzér. Apró, erősen illatos virágai június-júliusban nyílnak, kiváló mézelők, innen kapta a kerti méhfű elnevezést. Zöld, harang alakú csészéje majdnem egyenletesen 5 fogú. Szürkésfehér, pettyekkel borított pártája 5-8 mm hosszú, felső ajka kicsípett csúcsú. A porzószálak nem párhuzamosak, hanem a felső ajak alatt össze-hajlók és a pártából nem állnak ki. Négy kis makkocska termése a két termőlevélből összenőtt felső állású termőből fejlődik. Apró, feketésbama magjai csak 1-2 évig tartják meg csírázóképességüket.

A növény virágos, leveles hajtását gyűjtik gyógyászati célokra. Egész nyáron virágzik. Kiskertben könnyen termeszthető.

A növény illóolajat (karvakrolt, cimolt, limonént), cseranyagot tartalmaz.

Illóolaját a konzerv- és likőripar is előszeretettel hasznosítja.

Teája bizonyítottan jó étvágytalanság, felfúvódás, bélhurut, köhögés, torokgyulladás esetén; köptető és toroköblögető szer. Alacsony vérnyomásúaknak is ajánlott. A gyógyászatban régóta ismerik görcsoldó, étvágygerjesztő hatását. Külsőleg erősítő, frissítő fürdőkben használják.