Feketeribiszke (Ribes nigrum)

Ribes nigrum

Népies neve: ribizke, fekete ribizli

A ribiszkefélék (Grossulariaceae) családjába tartozik. Védett növény.  

Vadon egész Eurázsia erdeiben előfordul. 1-1,5 m magasra növő tüskétlen cserje, amely évenként több fiatal hajtást hoz. Hímnős virágait az 1 évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, miközben 4-5-6 éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, míg végül elhalnak.

Termése a piros ribizliéhez hasonló alakú, de rövidebb kocsányon elhelyezkedő, fekete színű rekeszálbogyótermés. Április, május hónapban virágzik és termését június, júliusban érleli be. Egyes fajtáknál a bogyók az érést követően vagy szedéskor a kocsányról lepotyognak.A bogyós gyümölcsök közül a feketeribizli C-vitamin-tartalma a legnagyobb, de friss fogyasztásra jellegzetesen erős íz- és zamatanyaga kevésbé teszi kedveltté. Ezzel szemben szörpnek és bornak feldolgozva sokak által kedvelt, immunerősítő védőital. Dzsem is készíthető belőle. A feketeribizli 9 g fehérjét, 20 g zsírt, 95 g szénhidrátot, 6 g szerves sót és 38 g rostot tartalmaz kilogrammonként.

A cserje friss, egészséges, ép levelét gyűjtsük gyógyászati célra. Gyűjtési ideje a tavaszi és a nyári hónapokra esik.

A levéldrog flavonoidokat, procianidineket, illóolajat és C-vitamint tartalmaz. A gyümölcstermés a C-vitamin mellett E- és B-vitamint, valamint karotint és vasat is tartalmaz.

A levélből készített tea vizelethajtó hatású, de fogyasztják magas vérnyomás, vesebaj esetén is. A népi gyógyászatban régen alkalmazták reumás és köszvényes panaszokra. A fekete ribiszke magjának zsíros olaja gazdag gamma-linolénsavban, melynek a neurodermatitisz kezelésében egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak.

A gyümölcs magja olyan zsíros anyagot tartalmaz, amely nagyon hasonlít az emberei bőrben találhatóhoz.