Rendszerezés:
- Ország: Állatok (Animalia)
- Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
- Altörzs: Rákok (Crustacea)
- Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
- Öregrend: (Peracarida)
- Rend: Ászkarákok (Isopoda)
- Alrend: Szárazföldi ászkarákok (Oniscidea)
- Főcsalád (Armadilloidea)
- Család (Trachelipodidae)
- Faj: Trachelipus rathkii
A szárazföldi ászkarákok valódi rákok amelyek – elnevezésükhöz hűen – jól alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz. Közönséges nevük a pincebogár. Testfelépítésük lényegében azonos a vízben élő közeli rokon csoportokéval, de számos morfológiai „újítás” segíti őket a szárazföldi életben. A márványos ászkarák hazánk négy legelterjedtebb ászkafajának az egyike.
Testfelépítés:
Testük fejre (caput), torra (thorax) és potrohra (abdomen) tagolódik. A fej és az első torszelvény összenőtt, ez ún. cephalothoraxot alkot. Jellemzőek a páros faroklábak (uropodium) melyek a szárazföldi adaptációval fokozatosan visszafejlődnek. Tövükben faroklábi mirigyek helyezkednek, amelyek nyúlós fehérjetartalmú váladékot termelnek. Toruk és portohuk oldalán kiálló lapos lemezek húzódnak, amelyek a végtagok alapízéből alakultak. Ezek kiszélesedtek, ellapultak és összeolvadtak a szelvények tergitjével. Kutikulájuk erősen meszes, a sötét élőhelyeken tartózkodók elvesztették a színezetüket. Első torszelvényük összeolvadt a fejjel, a többi szabad. Első csápjuk rövid, a második is egyágú. Torlábaik tipikus járólábak. Az első két pár potrohláb a hímen rendesen ivari célra módosult. A lemezszerű ágak egyszersmind kopoltyúk. Többségüknél az exopoditban járulékos lélegzőszerv az úgynevezett tracheális szerv, vagy „fehér szerv” alakult ki. Ez teszi lehetővé a légköri levegőből való lélegzést, a szárazföldi életet. Faroklábuk kéttagú.
Elterjedés:
A faj Közép-Európában honos, ártéri területeken kifejezetten gyakori és nagy tömegben él, de szinantróp környezetben is fennmaradnak populációi. Általánosságban az ászkarákfauna fajszegénysége és a tágtűrésű fajok (például Armadillidium vulgare, Trachelipus nodulosus és Trachelipus rathkii) dominanciája látszik az például az Alföld területén.
Szerep:
Főként a szervesanyag lebontásában vagy feldarabolásában van jelentős ökológiai szerepe a szárazföldi ászkarákoknak. Ez azt jelenti, hogy táplálékukat a hullott avar, növényi törmelék és az azokon megtelepedő mikroorganizmusok és gombafonalak alkotják.
Érdekesség:
Kutatások igazolták, hogy az ászkák körében elterjedt és igen nagy jelentőségű a koprofágia, azaz a saját pelletük (ürülék) elfogyasztása. A koprofágia segít visszanyerni a kiürített bélflóra egy részét, valamint fontos tápanyagokat. Megfigyelések szerint a fiatal egyedek fejlődése lassabb a normálisnál, amennyiben azok nem jutnak hozzá pelletükhöz.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1razf%C3%B6ldi_%C3%A1szkar%C3%A1kok
http://www.univet.hu/users/vilisics/html/mecsek.pdf
Dudich, E (1978): Állatrendszertan – Tankönyv Kiadó, Budapest, pp. 328-329.