A peronoszpórafélék micéliumuk fonalszerű, gazdagon elágazó. A szárazföldi életmódra való fokozatos áttérés figyelhető meg. Az ősibb nemzetségek (Phytophthora, Pythium) még zoospórákat képeznek, amelyek kiszabadulva vízben úszva terjednek. Átmeneti típusoknak tekinthetők a Plasmopara és a Pseudoperonospora nemzetségek, amelyeknek sporangiumaiból esős, nedves időben zoospórák, száraz, napos időben pedig hifatömlők fejlődnek. A hifatömlők kialakításával ezek a gombák a szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodás első lépését tették meg.
A legtöbb faj virágos növények parazitája. Ezek a gazdanövény gázcserenyílásain át fonalat fejlesztenek a levelek mezofillumába. Itt a sejtekbe a sejtfalat áttörve szívófonalakat (hausztóriumokat) bocsátanak. Kedvező környezeti körülmények között ivartalan úton a gázcserenyílásokból kinőve zoosporangiumok jönnek létre, melyek újra zoospórákat képeznek, így nagyon gyorsan és nagy területet fertőzhetnek. Az ivaros szaporodás az oogónium (női ivarszerv) és antherídium (hím ivarszerv) létrejöttével kezdődik, majd az antherídium tömlőt hajt az oogóniumba. Ezen jut át a hímivarsejtnek megfelelő sejtmag. A dikariotikus periódus után kariogámia történik, az így keletkező zigóta (vagy oospóra) áttelel. Tavasszal megtörténik a meiózis, majd kialakul a zoosporangium.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Moszatgomb%C3%A1k#e=%22chkDistricts%22%20val
http://www.tankonyvtar.hu/konyvek/novenytan/novenytan-3-moszatgombak