Gyújtoványfű, közönséges (Linaria vulgaris)

Linaria vulgaris

A közönséges gyújtoványfű a valódi kétszikűek (eudicots) közé tartozó tátogatók (Scrophulariaceae) családjának egyik faja. Magyar nevét valószínűleg a virág gyertya lángjára emlékeztető alakjáról kapta.

Európa nagy része, útszegélyeken, törmelékes helyeken vasutak környékén, kőfejtőkben, szántóföldeken, erdei tisztásokon található. A mérsékelten üdétől a száraz, tápanyagban gazdag talajokon él.

Évelő 20-30 cm magas növény. Egyenesen felálló szára a tövénél elágazik. Levelei szálas-lándzsásak, alapjuk felé ékalakúan elkeskenyedők, 1-3 cm hosszúak, tömötten állnak. A szélük kissé lefelé begöngyölődött,színük szürkészöld. Virágai tömött fürtben nyílnak júliustól szeptemberig. A virágzat tengelye és a virágok kocsányai többnyire mirígyesek. 5 csészelevelének háromszögletű cimpái vannak, ezek rövidebbek a virágkocsánynál. A sziromlevelek 1-2 cm hosszúak, a kétajkú párta halványsárga, torka narancssárga. A sarkantyú valamivel rövidebb mint a párta, amely 4 porzólevelet zár magába. A magház felső állású, 2 termőlevélből alakul ki. Rovar és önmegporzású. Termése toktermés, 4-10 nagy foggal myílik fel. Hangyák és a szél terjesztik szét a magokat.

Felhasznált része: a virágos hajtás (Linariae herba).

Főbb hatóanyagai a flavonoidok, auron glikozidok és nyálkaanyagok.

 Székrekedés, ill. máj- és epebántalmak kezelésére alkalmas teakeverékek alkotórészeként is használják. Jó hatású epegyulladásra, használható hashajtónak, vizelethajtónak. Aranyérbántalmak esetén javasolt ülőfürdőt venni főzetéből. Teája bélféreg űzésére is alkalmas.

A népi gyógyászatban egyes vidékeken reumás fájdalmak és ínzsugorodás ellen gyógyfürdőnek elkészítve használták.