Kecskeruta (Galega officinalis)

Galega officinalis

Népies nevei: eboldal, gálya, pestisölőfű, patikai gálga, galga

A kecskeruta vagy orvosi kecskeruta a hüvelyesek (Fabales) családjába tartozó növényfaj. A Közel-Keleten őshonos, de Európába, Nyugat-Ázsiába, Pakisztánba is betelepítették.

Az orvosi kecskeruta bokrosan nővő évelő növény, felálló szára 40–100 cm magas. Páratlanul szárnyalt levelei rövid nyelűek, és 11-19 levélkéből állnak. A levélkék lándzsásak vagy elliptikus alakúak. Virágfürtjei hosszú nyelűek és dús virágúak. Virágai lilás vagy fehér színűek. Hüvelytermése 2–3 cm hosszú, sokmagvú, a magvak között finom befűződésekkel. Nektár és virágpor termelése méhészetileg is fontos. Kiváló méhlegelő. Virágzása július - augusztusban folyamatosan tart.

A drogot a növény felső 40 cm-es virágzó, leveles hajtásai szolgáltatják melyeket árnyékban szárítanak.

Galgin alkaloidát, guanidin származékot, galuteolin flavon glikozidát, cseranyagot, szaponint, keserűanyagot, cukrot, zsíros olajat tartalmaz.

A kecskerutát belsőleg emésztési zavarok kezelésében, valamint a mellékvesekéreg és a hasnyálmirigy működésének serkentésére használják. Vízhajtó, enyhébb lefolyású cukorbetegség esetén vércukorszint-csökkentő hatását használják ki. A kecskeruta kivonata kedvező hatást gyakorol a tejelválasztásra és izzasztó hatású. Hollandiában a tehenek tejhozamának fokozására a takarmányhoz kecskerutát adagolnak. Külsőleg kozmetikai készítményként mellápolásra használják.

A kecskeruta használata megfelelő adagolásban gyógyhatású, azonban mértéktelen fogyasztása, különösen a magvaké, ártalmas. A vércukorszint kóros mértékű csökkentésével baleseteket idézhet elő. Az egyéb gyógyszerekkel való káros kölcsönhatás veszélye miatt alkalmazása csak orvosi javallatra ajánlatos.