Tiszafa (közönséges) vagy tiszafenyő (Taxus baccata)

Taxus baccata

A közönséges tiszafa vagy tiszafenyő a tiszafafélék (Taxaceae) családjába, a Taxus nemzetségbe tartozó, Magyarországon védett, örökzöld növényfaj.  Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában, Észak-Iránban és Délnyugat-Ázsiában honos. Magyarországon is őshonos, középhegységi faj.

Lassan növő, de igen hosszú életű növény, példányai 500-1000, egyes esetekben akár 2000 évet is megérnek. Közepes hőigényű, árnyéktűrő, mezofil, baziklin növény. Fája vörösesbarna, igen kemény, tömör. A nyesést jól bírja, így parkokban, kertekben szép formák hozhatók ki belőle – több mint 200 termesztett változata ismert.

Apró vagy közepes termetű örökzöld fa, tipikusan 10-20 m (legfeljebb 28 m) magasra nő meg. Ormós, csavarodott göcsös, elágazó törzsének átmérője 2 méter (legfeljebb 4 méter) is lehet. A kéreg vékony, vörösesbarna, cserepesen leváló. Hajtásai vékonyak, hajlékonyak, Levelei lándzsásak, sötétzöldek, 1-4 cm hosszúak és 2-3 mm szélesek, a tűk a vezérhajtáson körkörösen, az oldalhajtáson fésűsen állnak. A levelek igen mérgezőek, és a magköpeny kivételével a növény minden része mérgező.

Többnyire kétlaki, de egyes példányok egylakiak is lehetnek, sőt ivart is válthatnak.

A porzós tobozok gömbölyűek, 3-6 mm átmérőjűek, kora tavasszal szórják el pollenjüket.

Magvas tobozaik redukáltak, csupán magános magkezdemény fejlődik. A 4-7 mm hosszú, kemény magot részben fedő pikkelyekből, augusztus-szeptemberben húsos, élénkpiros, bogyóra emlékeztető, felül nyitott, 8-15 mm hosszú magköpeny (arillus) fejlődik. Az igen édes ízű magköpeny nem mérgező, így a madarak megeszik, és a magokat emésztetlenül elpottyantják. A magköpeny érése 2-3 hónapos időtartamban elnyújtott, így növelve a magok terjedésének esélyeit. A tiszafa magja rendkívül mérgező és keserű.

A magköpenyt kivéve a fa minden része mérgező. Taxán típusú mérgező alkaloidok, diterpének, cianogén glikozidok (taxifillin), biflavonoidok (szkiadopitizin és ginkgetin) találhatók benne. Az elhervadt vagy szárított levelek is toxikusak. A magköpeny kivételével minden része taxint tartalmaz, amely különösen az egypatás állatokra veszélyes.

Mérgező volta ellenére korábban felhasználták férgesség kezelésére, szívgyógyszerként, menstruáció megindítására. A homeopátiában emésztési panaszok és bőrkiütés ellen adják.

Az igen ritka amerikai tiszafa (Taxus brevifolia) kérgéből sikerült paclitaxelt, egy sejtosztódást gátló anyagot (egy kemoterápiás gyógyszer előanyagát) előállítani. Az újabb kutatások alapján ezt és a docetaxelt már elő lehet állítani a közönséges tiszafa leveleiből (tehát egy könnyebben újratermelődő forrásból) nyert előanyagok félszintetikus átalakításával is. Tumorellenes és citotoxikus (sejtekre mérgező hatású). Emlő- és petefészek-daganatok kezelésében engedélyezett használata.