Tyúkhúr (Stellaria media)

Stellaria media

Népies nevei: Árnyékszeretőfű, libafű, lúdfű, lúdhúr, madáreleség, madárhúr, pipehúr, tikhúr, tyúkbegy.

A tyúkhúr vagy közönséges tyúkhúr a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjának csillaghúr (Stellaria) nemzetségbe tartozó, általánosan elterjedt, a nitrogénben gazdag talajokat kedvelő gyomnövényfaj. Egyéves, hideg évszaki növény; ősszel vagy télen csírázik, majd áttelel.

A tyúkhúr vékony karógyökerével, heverő szárának csomóiból eredő bojtos gyökereivel szilárdan kapaszkodik a földben. Levelei átellenesen állnak. A szár alsó levelei nyélbe keskenyednek. Kora tavasztól késő őszig virágzik, gyakran enyhe téli napokon is. Virágai aprók, fehérek, a levelek hónaljában vékony kocsányokon fejlődnek, magánosak vagy álernyős virágzatot alkotnak. Virágaiban a csészék szabadok, ami az Alsinoideae alcsalád jellemzője. A felső állású magházból fogakkal nyíló hosszúkás toktermés fejlődik. Egyedenként több ezer mag terem. A virágzás és a termés megjelenése időben nem különül el. A magvak 2 °C-on már csíráznak, csírázóképességüket 25 évig is megtarthatják a talajban.

A népi gyógyászatban számos gyógyhatása ismert: epe- és veseműködést segíti a teája. Kőoldó hatása is van. Nyálkaoldó, gyulladáscsökkentő.

Egyike azon gyógynövényeknek, amelyek a vérben levő koleszterint-szintet csökkentik. Napi egy csésze tyúkhúr tea pár hét alatt az elfogadott értékre viszi le a koleszterinszintet. Reggel, éhgyomorra fogyasszuk.

Használjuk még köhögésre, vizelethajtásra. Kifacsart levét desztillált vízbe keverve fáradt szemre való borogatást nyerünk.

Szaponintartalma miatt fogyasztása nagyobb mennyiségben hasmenést, hányást okozhat egyes állatoknál (ló, szarvasmarha, bárány).