Tengeri hagyma (Urginea maritima)

Kép forrása
http://luirig.altervista.org/schedeit/pz/urginea_maritima.htm
Leírás szerzője
Tolner Mária

Urginea maritima

népies neve: tengeri csillag, csillaghagyma

A tengeri hagyma (Urginea) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe tartozó jácintfélék (Hyacinthaceae) családjának egyik nemzetsége egyetlen, ismert fajjal: közönséges tengeri hagyma (Urginea maritima, Urginea scylla, Scilla maritima). Egyes rendszertanászok ezt a fajt Drimia maritima néven a Drimia nemzetségbe sorolják; az ő rendszereikben Urginea nemzetség nincs.

A tengeri hagyma valószínűleg az Ibériai-félszigetről származik; napjainkra szerte a Mediterráneumban, azon belül a leginkább Dél-Európa és Észak-Afrika verőfényes helyein terem egészen a Közel-keletig.

A fehér hagymájú változat főleg Spanyolországban, Portugáliában, Szardínián, Máltán, Cipruson és Görögországban; a piros hagymájú változat főleg Algériában és Marokkóban nő.

Évelő, hagymás növény. A 10 cm átmérőjűre és 2 kg-osra is megnövő hagyma tojásdad vagy gömbölyded. Külső fedőlevelei vörösbarnák vagy halványzöldek. 10-20, húsos-hártyás levele közül a külsők papirosszerűek, a középsők húsosak, a belsők nyálkásak, puhák.

Virágja az ősszel 1 méternél is magasabbra növő kocsány végén dús, felálló fürtben, tömegesen nyílik; a zöld- vagy piroscsíkos kehely és a párta is háromosztatú. A porzós virág 2 × 3, a termő háromrekeszű.

A napos helyet és a meleget, a nyáron kiszáradó talajt kedveli. Levelei tavasszal hajtanak ki, és ekkor érik be az előző őszi termés.

Egyik hatóanyagát (Scillae bulbus) a növény hagymája tartalmazza, amiből szívgyógyszert (öregedő szív aorta- elégtelenségeire és az angina pectorisra), valamint patkány- és egérmérget állítanak elő. Emellett vizelethajtó és köptető is, ezért használják a nephrititis következtében kialakuló ödéma, valamint az urémia gyógyítására is. Túladagolva mérgező lehet. A fehér változat hatóanyaga 15 bufadienolid keveréke; mindegyik főglikozidjának (szcillarén A, glükoszcillarén A, proszcillaridin A) aglikonja a szcillarenin.

A vörös változat fő glikozidjainak (szcillirozid, glükoszcillirozid) aglikonja a szcillorizidin.

A fehér változat drogja hatékonyabb, mint a vörösé

Középső húsos leveleit szárítva: Scilla siccata néven forgalmazzák; ennek fő hatóanyaga: szcillarén A és B. A levelekből kipréselt nedvvel bőrbetegségeket gyógyítanak külsőleg.

A népi gyógyászatban hagyományosan használt orvosi növény. A magyar néphit szerint fogyasztásától a nagybeteg sorsa vagy jobbra, vagy halálra fordul. A néphit szerint a boszorkányok egyik füve.

Szerző által felhasznált források

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tengeri_hagyma

http://www.patikamagazin.hu/gyogynovenyek/adatlap/214