Erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum)

Geum urbanum

Népi nevei: , ciklász, erdei szegfű, vadszegfű, nyúlszemfű, szegfűszagú-gyökerű fű, szent Benedek füve

Nincs rokonságban a valódi gyömbérrel, nevét valószínűleg erős, aromás illata miatt kapta. Gyógynövény, ehető is, de gyökere enyhén mérgező.

Az erdei vagy közönséges gyömbérgyökér a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Vékony, felálló szára 15-70 centiméter magasra nő meg, szőrös. Tőlevelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék közül az első két pár a legkisebb, a többi nagyobb, legnagyobb a csúcslevél. Széles lándzsa alakúak, fűrészes szélűek, nyelesek, fiatalon salátaként fogyaszthatóak. A felsőbb szárlevelek egyszerűbbek, lándzsa alakúak, szintén fűrészes szélűek. A szár elágazik, ezeknek a csúcsán nyílnak a magányos, sárga virágok. A szétálló szirmok kerekek vagy tojásdadok, csúcsuk ép. A csészelevelek hegyesek. A nagyszámú porzók pirosak. Termése horgas szőrökkel borított aszmag. Májusban ás júniusban virágzik erdei utak szélén, tölgyesekben, patakok partján, árnyas-nyirkos helyeken.

A drogot az ősszel vagy kora tavasszal gyűjtött gyökérzete képezi.

A növény cseranyagot, illóolajat, gyantát, glein glikozidát, keserűanyagot tartalmaz.

Forrázatát lázcsillapítóként bélhurutban és bélvérzésekben, fájdalomcsillapítóként, valamint szívidegességben használják. Számos teakeverék alkotóeleme, a likőripar is hasznosítja. Nem alapanyaga a gyömbérsörnek amihez az “Idegenföldi Gyömbér” gyökértörzsét használják.

Külsőleg a gyökerek főzetét sebek tisztítására és nyílt sebek gyógyítására használják.

Használják likőrök izésítésére, szegfűszeg pótlására is.