Vetési varjú (Corvus frugilegus) OK

Rendszertani besorolás

Ország: Állatok (Animalia) 

Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)  

Család: Varjúfélék (Corvidae)  

Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) 

Osztály: Madarak (Aves) 

Rend: Verébalakúak (Passeriformes) 

Alrend: Verébalkatúak 

Öregcsalád: Varjúszerűek 
 

 Előfordulás, élőhely 

Eurázsiában sokfelé elterjedt. Hazánkban gyakori, csapatokban járó, telepesen fészkelő madár. Nyílt mezőgazdasági területeken él, az összefüggő erdőkből hiányzik, telepei mindig víz közelében vannak. Télen a hómentes vidékeken, a városokban, falvakban és ezek közelében láthatjuk. Hazánk varjúállománya nem vonul. A téli nagy csapatok Észak-Európából érkeznek, hogy hazánkban teleljenek.

Morfológia, felépítés

A varjak teljes hossza kb. 46 cm, szárnyfesztávolságuk 81-99cm. Egész tollazatuk fekete, kissé lilás színű. A felnőtt egyedek csőrtöve és torka csupasz, szürkésfehér színű.

Táplálkozás

Mindenevő: tápláléka rendkívül változatos és függ a környezet nyújtotta lehetőségektől. A vetési varjak a talajon mozogva keresik táplálékukat, főleg rovarokat, de pockot, egeret és más apró állatot is szívesen fogyasztanak. Különösen réteken és szántóföldeken él, ahol a rovarok fogyasztásával hasznosnak bizonyul, de ha a környezet hiányt szenved állati eredetű táplálékban, akkor növényt is szívesen fogyaszt.

Szokások

A vándorló csapatok nappal vonulnak, rendszerint csókák, seregélyek társaságában. Néha a madarak pihenőhelye, a lakók nem túl nagy örömére a falu belterületén van. Napközben a varjak 20km-es körzetben keresik táplálékukat a földeken, de felkutatják a hulladéktelepeket is. A fiatalok csőrtöve körül januárban kezdenek hullani a tollak, és megjelenik az a jellemző folt, ami az évek során egyre nagyobb lesz.

Szerep a talajban

Leginkább szántásokon portyáznak csapatokban, ahol a kártevő rovarok elpusztításával hasznot hoznak a mezőgazdaságnak, ám a magok elfogyasztásával károkat is okoznak. A varjú előnyeben részesítené az állati eredetű táplálékot, de ha az nincs (mivel a mezőgazdasági vegyszerhasználat miatt megcsappant a rágcsálók, rovarok, bogarak száma) mást kell keresnie és így tér át a magok fogyasztására. 

Szaporodás

Ezen madár telepeinek nagysága néhány tucat pártól ezer párig terjedhet. A vetési varjú fészeklakó, szétszórt helyen csoportosan fészkel. Csésze alakú fészket készít vékony ágakból, amit sárral tapaszt össze. Fészkelni tavasszal, március végén kezd, fészkébe 4-6 tojást rak. A költési időben a hím mindig párja mellett pihen, torokzacskójából eteti a tojót. A fiókák 2-3 hét után repülnek ki a fészekből. 

Szerepe az ökoszisztémában

A vetési varjú a legtöbb gazda réme, kártevőként tartják számon és egy időben nemcsak kíméletlenül hanem felelőtlenül is írtották őket. Ezzel a léppéssel (írtással) ismételten kiderült, hogy milyen bonyolult és összefüggő rendszer az ökoszisztéma, ugyanis így --hogy megcsappant a varjak száma-- veszélybe sodorták a kékvércse állományt. A kék vércsék léte a vetési varjútól függ, hiszen annak fészektelepeit használja költéshez. A vetési varjúfiókák már májusban kirepülnek, a kékvércse csak ezt követően rakja le a tojásait a varjúfészekbe. Tehát a vetési varjú állományának csökkenése --az irtás valamint a fészkelésre alkalmas pusztai facsoportok eltűnése miatt-- okozta a kék vércse visszaszorulását.

Veszélyeztetettség

A varjak ellenségei közül a róka, a sólyom, a héja és a bagoly a legveszélyesebbek. Az embertől inkább közvetve szenvednek: az emberek szétrombolják fészekeiket, költéseiket, az egérjárásos területekre mérgezett gabonát szórnak szét, az onnan felcsipegetett gabonától pedig a varjak elpusztulnak. A madarat 2001-ben védetté nyilvánították, 2009-ben az év madarának választották.