Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

Kép forrása
http://tengerekesfolyokelovilaga.network.hu/kepek/kigyokbekakgyikok/foltos_szalamandra_1
Leírás szerzője
Nagy Regina

A Salamandra-nemzetség legfontosabb bélyegeit: Meglehetősen esetlen alakú állatok, farkuk majdnem hengeres, kúpalakú, vége lekerekített, vitorlája nincs és a törzshöz hasonlatosan többé-kevésbé határozottan gyűrűzött, vagyis felülről lefelé haladó rovátkák vannak rajta. Elülső lábaikon négy, a hátulsókon öt szabad ujjuk van. Bőrük mirigyes, fülmirigyeik nagyok, éles határúak s nagy pórusok vannak rajtuk, más kiálló mirigyek láthatók a testük két oldalán, valamint a hátgerinc mentén és az oldalak felső részén, mindenütt hosszanti sorokba rendeződve. Ínyfogaik két, S alakúan erősen görbült, hátrafelé egymástól elhajló hosszanti sorban rendeződtek el, melyek együttvéve kb. harang alakot alkotnak. A két fogsor elülső végét egyszer nagyobb, máskor kisebb köz választja el egymástól és az többé vagy kevésbbé túlnyúlik a belső orrnyílások elülső végén. Nagy, kb. tojásdadalakú nyelvüket egy hosszanti szalag köti hozzá a szájüreg alapjához, tehát csak az oldalai szabadok többé vagy kevésbbé. Torkukon határozott harántredő fut keresztül. A hosszanti irányú kloakarés ajkai a hímen duzzadtabbak, mint a nőstényen, amelyet egyébként csak valamivel kisebb feje és rövidebb farka nem valami élesen különböztet meg. A nemnek négy faja van, kettőnek a hazája Európa, kettőnek pedig Nyugat-Ázsia, de ez utóbbiak csak kevéssé ismertek még. Hat nemzetségük ismeretes 32 fajjal.

Rendszertani besorolás:
Ország:Állatok(Animalia),
Törzs:Gerinchúrosok(Chordata)
Altörzs:Gerincesek(Vertebrata)
Osztály:Kétéltűek(Amphibia)
Rend:Farkoskétéltűek(Caudata)
Család:Szalamandrafélék(Salamandridae)
Alcsalád: Valódi szalamandra-formák (Salamandrinae)

Morfológia, felépítés:
A valódi szalamandrákra jellemző, hogy ínyfogaik két, hátrafelé egymástól elhajló sorban helyezkednek el s két hosszú ínycsont nyujtvány belső szélére ékelve be, a szájpad közepén messze hátra nyúlnak el; az ékcsonton nincsenek fogak. Csigolyáik hátul kivájtak.

A foltos szalamandra 18–18.5 cm hosszúra nő meg s fényes fekete alapon nagy, szabálytalan, pompás kén-, arany- vagy narancssárga foltokkal tarkázott. A foltok bizonyos területek – Német- és Franciaország, Belgium, déli Hollandia, Svájc és a Pyreneusi-félsziget egyes pontjai – szalamandráin két, többé vagy kevésbé előtűnő és megszaggatott, de néha összefüggő, a fülmirigyeken majdnem sohasem hiányzó foltokkal összekapcsolt és legalább is a farok tövéig haladó csíkot vagy sort szoktak alkotni, más területek állatain azonban nagyon szabálytalanul helyezkednek el. A végtagok tőrészén, tehát a felkar és a comb tövén mindig, az alsó karon és az alszáron, a kéz- és lábfejen pedig többnyire egy-egy sárga folt van, és sohasem hiányzik a sárga folt a felső szemhéjakról sem. Az alsó állkapocs éle rendesen sárga és még a torkon is vannak egyes sárga foltok, sőt ritkán egészen sárga; a has oldalt sötétszürke alapon legtöbbször különböző számú és nagyságú, de kisebb zöldessárga foltok tarkázzák. Az Alpesek nagyon magas pontjain élő szalamandrák, valamint egyes balkáni példányok színezetében a fekete szín nem ritkán nagyon túlnyomó, míg mások, így Németország egyes pontjairól való és gyakrabban spanyolországi példányok pedig majdnem egészen sárgák. Ismeretesek olyanok is, melyeknek a foltjai mínium vörösek, vagy éppen karmin pirosak, mint pl. ilyenek a Portugáliában élő egyik fajváltozaté (var. molleri). Az állat színezetében a fekete vagy a sárga szín-e az uralkodó, a talaj minőségétől függ, amennyiben agyagos talajon aránylag magas hőmérséklet és a levegő, meg a föld nagyobb páratartalma mellett a foltok nagyság, szám és telítettség tekintetében is gyarapszanak, míg a fiatal, csak az imént átalakult egyéneken, melyeket fekete televényföldön alacsony hőmérséklet és igen csekély nedvesség mellett neveltek fel, a fekete alapszín túltengése volt megállapítható a sárga rovására. De a szabadban e tényezők befolyása nem ilyen feltűnő, mert erősen és kevésbé foltozott egyének igen kis területen egymás mellett fordulhatnak elő. A szem szivárványhártyája majdnem fekete, úgyhogy a szembogártól nem különböztethető meg.

Előfordulás, élőhely, szokások:
A foltos szalamandra Anglia és Írország kivételével előfordul egész Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, Portugáliától és Spanyolországtól Görög- és Törökországig, de átnyúlik egyrészt még Algírba és Marokkóba, másrészt pedig Kis-Ázsiába, Szíriába és Nyugat-Ázsiába is. Jóllehet ez elterjedési körön belül tulajdonképpen sehol sem ritka, azonban csak egyes, nagyon kedvező területeken igazán közönséges. Nedves, árnyas hegyvidékeken (föl 1200 m-ig, de 800 m-en felül rendesen már ritka) és dombos tájakon szűk völgyek és sötét erdők a tanyái, s különösen fák gyökerei közt és kövek alatt, más állatok lakában szereti felütni sátorfáját.

Nappal csak eső után hagyja el a lakását, bár ő inkább éjjel szeret tevékenykedni. A száraz meleg és a napsugár gyorsan annyit elvon a rá nézve annyira fontos nedvességből, hogy ezzel élete is veszélybe jut. Már ha csak pár napig is nem esett, jóllehet bőrét a harmat nedvesíti, megsoványodottnak és összeesettnek látszik, míg az eső után kövér, sima és szinte megcsattan az egészségtől. Mozdulatai lassúak és nehézkesek. Járása oldalhajlásokkal végzett csúszás, úszni hasonló oldalmozdulatok kapcsán a gőték módjára, tisztán a farka segítségével úszik. Az úszás annyira kimeríti az állatot, hogy a szülés végett a vízbe ment nőstények, meggyengítve a szüléssel kapcsolatos erőlködés által, alásüllyednek. Valamennyi magasabb képessége jelentéktelen, érzékei tompák, szellemi képességei rendkívül alacsonyak. Ámbár gyakran található együtt több társával, még sem mondható, hogy hajlandósága van a társas életre, mert az egyik alig törődik a másikkal, és az erősebb, ha éhes, habozás nélkül nekiesik a gyengébbnek, hogy felfalja. Csak a párzás alkalmával keresik fel egymást a különböző ivarok, de amint ösztönüket kielégítették, vége minden kapcsolatnak és kizárólag csakis valami egészen kiváló oltalmat nyújtó tanya, pl. kényelmes fekvésű üreg hozhatja össze őket, gyakran nagy tömegben.

Téli álmukat, aránylag száraz, fagytól védett helyeken, mélyen a mohos szakadékokban alusszák át, gyakran sokadmagukkal, szorosan összebújva. Az alvókat egyébként könnyű felkelteni. Téli szállásukat kedvező időjárás esetén, kb. április elején hagyják el, először a fiatal, még nem szaporodó egyének, s utánuk egy hétre megjelennek az öregek is. Általában véve még olyan helyen is csak ritkán lehet látni, ahol bővében van, mert nagyon mélyre elrejtőzik, míg délen sokkal csekélyebb mélységben vannak a rejtekhelyei.

Táplálkozás
Természetesen csak lassan mozgó állatokat tud zsákmányul ejteni, főképpen csigákat és földi gilisztákat, de bizonyos körülmények között apró gerinceseket is. Ezekből néha nagy tömeget fogyaszt el, azonban máskor hét- és hónapszámra is tud koplalni. Őt viszont a vízisikló eszi meg, ha nem is valami nagy étvággyal.

Szaporodás:
Szaporodását még ma sem ismerjük teljesen. A hímtől 6–7 hónapig elválasztott nőstény szalamandra fiataloknak adott életet, mert azt mégis aligha lehet feltenni, hogy azoknak az anya testében való fejlődése olyan sokáig tart, és még feltűnőbb, hogy az ilyen szülést bizonyos körülmények között még egy másik is követheti. Azonban kiderült, hogy a hím csírasejtek a nőstény ondótartályában mintegy elraktározhatók. A peték a petevezetékben nagyon lassan fejlődnek ki és a fiatalok a megtermékenyítés után csak jó pár hónapra jönnek a világra, jól fejlett végtagokkal és külső kopoltyúkkal. Tehát a foltos szalamandra elevenszülő, csak a fogságban tartottak raknak petéket, de azokból is csakhamar kibújnak a lárvák. Szárazföldi állat, mely csak mikor fiataljait lerakja, tehát áprilisban, legkésőbben májusban található maga is a vízben. Ha szabály szerint ez is a szaporodás ideje, azért lárvái némely helyen mégis találhatók az egész éven át. Az egyszerre megszült lárvák száma tekintélyes, találtak már 50-et is egy állat petevezetékében. De rendesen csak 8, 16 vagy 24, ritkábban 30–42 azoknak a fiataloknak a száma, melyeket az anya egy alkalommal vagy 2–5 napi időközben a világra hoz, s azok mind majdnem egyenlő nagyságúak és a fejlettségnek ugyanazon a fokán állnak.

A nőstények fiaikat legjobban szeretik hideg forrásvízben lerakni, mintha tudnák, hogy azoknak a továbbfejlődése még vagy 4–5 hónapig tart és azért nem kereshet fel olyan vizet, amely hamarosan elapadhatna, azért ebből a célból néha igen nagy vándorlásokat tesz. A szülés olyan rejtekhelyen megy végbe, amelyen a víz keresztüláramlik s az újszülött lárvákat csak a víz szállítja a napvilágra. Az ilyen fiatalok 25–30 mm hosszúak és mint lárvák 55–65 mm hosszúra nőnek meg. Ha a szalamandranőstény tartózkodási helyén víz egyáltalában nincsen, az több megfigyelő állítása szerint nedves helyen mohába rakja le a lárváit. A lárva feje széles, lekerekített orral, oldalról lapított evezőfarka van s azt lekerekített végű vitorla szegélyezi, felső oldalának a színe többé-kevésbé zöldesbe hajló, de hátbőre valósággal fémfényben játszik azoktól az apró, aranyfényű foltoktól, melyek díszítik azt; aranyfény még későbben is látszik az állat oldalain és a hasán. Az aranyfényű foltok között lassanként kialakulnak a sárgák is, a színezet sötétebb lesz és az állat, noha kopoltyúi még nem zsugorodtak össze, igyekszik a szárazra jutni. De a lárvák gyakran még októberben is a vízben találhatók, azonban a kopoltyúk rendesen már augusztusban vagy szeptember elején összezsugorodnak és a lárvák ekkor válnak alkalmasakká arra, hogy szüleik tartózkodási helyeit felkeressék, melyeknek színruháját már ez idő alatt felöltötték. Hogy mennyi ideig tart a fiatalok növekedése, nehéz volna megmondani. Mivel ezeket csak nagyon ritkán lehet találni, felteszik, hogy azok életük első két évében rendkívül rejtett életet élnek. A 20 cm hosszú, vagyis meglett állatok, legalább is négy évesek. A fogságban tartott példányok, valószínűleg mert nagyobb melegben élnek, sokkal gyorsabban átalakulnak, mint a szabadban élők és már három hét múlva kimehetnek a szárazra.

Ökoszisztéma
A bőre által kiválasztott csípős nedv sok ellenség ellen megvédi, mert azokra nézve kellemetlen, sőt esetleg veszélyes is. Ha a nyakát megfogjuk és megnyomjuk, nedvet lövell ki, de mirigyeit szándékosan is ki tudja üríteni, s ha megijed, ezt rendszeresen meg is teszi, hogy a támadás ellen védekezzék. A méreg hatását sokszor erősen túlozták, sőt még egy Oken azt állítani, hogy meghal az a gyerek, aki olyan kútból iszik, amelybe szalamandra került. Azonban a sok kísérletből csak az derült ki, hogy a nedv a nyálkahártyákon heves égést, tehát gyulladást okoz, amelyben apró, gyenge madarak, és nyilván hüllők és kétéltűek is elpusztulnak.
Figyelemreméltó dolog, hogy ezt a sok tekintetben annyira érzéketlen kétéltűt bizonyos anyagok azonnal elpusztítják, pl. a konyhasó rendkívül mérgező rá

Veszélyeztetettség
Potenciális veszélyt jelent a lárvák számára a vízszennyezés, a felnőtt állatok számára pedig az ellenőrizetlen erdőirtás, amely jelentősen megváltoztatja a környezet mikroklímáját. Európa több országában védett, így Magyarországon is,

Szerző által felhasznált források

Alfred Edmund Brehm: Az állatok világa - Légrády testvérek (1905)
A Tudás Fája/ állatok/ Szalamandrák és gőték
http://hu.wikipedia.org/wiki/Foltos_szalamandra
http://www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/szalaman.htm