Rendszertani besorolás:
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek(Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Mókusfélék (Sciuridae)
Alcsalád: Földimókusformák (Xerinae)
Nemzetség: Marmotini
Nem: Spermophilus
Mivel az ürgék nemébe sok, sokszor egymástól nagyon eltérő faj tartozik, így a nemet 6 db. alnemre bontjuk:
Spermophilus, Ictidomys, Poliocitellus, Otospermophilus, Xerospermophilus, Callospermophilus
Előfordulás, élőhely:
Az ürge nemhez tartozó 41 faj az északi féltekén szinte mindenhol megtalálható, Délkelet-Európától Szibériáig illetve Mexikótól Alaszkáig. Európában, a jégkorszakban a fajok nagy része megtalálható volt, ám a természetes élőhelyeik folyamatos csökkenésével, fokozatosan tűntek el. Mára már Európa területén csak két faj található meg: a közönséges (Spermophilus citellus) és a gyöngyös ürge (Spermophilus suslicus).
Az ürge a rövidfüvű gyepterületeket kedveli. Ezek száma azonban, hála a fokozatos beépítésnek és erdősítéseknek rohamosan csökken. Az egyre többször parlagon hagyott rétek sem alkalmasak az ürgék számára, ugyanis a magasra nőtt fűben az ürge alacsony testmérete miatt nem lát elég messzire, ami sokszor veszélyes, mert nem veszi észre időben a ragadozót.
Telepekben élnek, a föld alatt kiterjedt járatokat ásnak. Jelenlétüket a 4-5 cm átmérőjű ürgelyukak megjelenése jelzi. Kétféle lyukat ásnak maguknak: egyet éjszakára valamint a téli időszakra, egyet pedig nappali, rövid idejű tartózkodásra.
Morfológia, felépítés:
Hossza kb 22-40 cm lehet fajtól függően. Karcsú testű állat, fülei aprók, farok hosszúsága kb. 7 cm. Testtömege szintén fajonként változó, de kb. 700-800g lehet. Mellső végtagjai fejletlenebbek, mint a hátsók. Nehezen összetéveszthető más emlőssel.
Táplákozás:
Az ürgék elsősorban növényféléket: magvakat és fűféléket fogyasztanak, ám ritkább esetben madarak fészkét is kifosztják. Pofazacskóikban a magvakat a járataikba hordják, ezzel néha nagy kárt okozva a gazdaságban.
Szokások, szaporodás:
Az ürgék pontos éves rutin szerint élnek. A téli álom után, a lezárt járatokból először a nagyobb termetű hímek jelennek meg kora tavasszal. Az ő dolguk, hogy megküzdjenek egymással a jó területekért, s majd csak ezután bújnak elő a nőstények. A párzási időszak után a hímek már nem törődnek tovább a terület védelmével sem társaikkal, hanem fő feladatuk a táplálkozás, hogy felkészüljenek ismét a téli álomra. Ennek köszönhetően sokszor már augusztus végén elvonulnak lezárt járataikba. A nőstény a párzási időszak után a járat egy védett részén fészket rak magának és a születendő kicsiknek. A nőstények 22-23 nap vemhesség után hozzák világra fogatlan, vak és csupasz utódaikat. Évente egyszer, 2-17 utódot fial. A fiatalok egy hónap elteltével hagyják el a fészket, általában júniusban. Ekkor kezdenek el önállósodni. A felnőtt nőstények általában szeptemberre halmozzák fel a téli álomhoz szükséges zsírkészletet, míg a fiataloknak sokszor ez csak október végére sikerül. Ezután ők is visszavonulnak a téli fagyok elől. A téli álom során testhőmérsékletük lehűl a föld hőmérsékletére, ami azon a szinten már nem éri el a fagypontot.
Az ürgék sajátos szokása, hogyha veszélyt észlelnek, hátsó lábaikra állnak és éles füttyszóval jeleznek társaiknak.
Szerepe az ökoszisztémában, védettség:
A huszadik század közepéig az ürgét kártékony állatnak tartották, így irtották, valamint míg sok volt belőle gyakran megették, húsáért vadászták. Bundája fél nemesnek számít, így gyakran alapanyag volt a szűcsiparban. Emiatt és a fentebb említett okok miatt, számuk nagyon lecsökkent. Magyarországon a közönséges ürgét 1982-ben védetté nyilvánították, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. A hazai faunában az ürge közvetetten is nagyon fontos állat, ugyanis sok védett és ritka állatunk fő tápláléka, mint pl.: parlagi sas, kerecsensólyom.
Emellett sok más fajnak teremtik meg életfeltételeiket, amelyek a földalatti üregeik rendszeréhez kötődnek, mint pl. zöld varangy, posztméh.
Szerepe a talajban:
Az ürgék előnyben részesítik a könnyen ásható lazább talajokat ám fontos, hogy állékony is legyen, hogy a kiásott járatok sokáig megmaradjanak. Ezek alapján a legelőnyösebb talajtípus a számukra a humuszos homoktalaj. Előnyös továbbá, ha a talajvíz alacsony és kicsi a kapillaritása. Azonban ha ilyen talajt nem találnak, más talajokban is megélnek feltéve, ha nem túl vizes és köves.
A talajra jelentős hatással van jelenlétük, jelentősen befolyásolják a vízháztartását. A beszivárgó víz mennyiségét akár 20%-kal is növelhetik.