Rendszertani besorolás
Ország: állatok (animalia)
Alország: valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Főtörzs: tapogatós-csillókoszorúsok (Lophotrochozoa)
Törzs: zsinórférgek (Nemertea)
Osztályok: árva zsinórférgek (Anopla)
szuronyos zsinórférgek (Enopla)
Előfordulás, élőhely:
A fajok nagy része tengerekben él, vannak azonban édesvízi és szárazföldi fajok is (pl.: Geonemertes nemzetség tagjai valamennyien szárazföldlakók, nedves levelek, valamint fák nedves kérgei alatt tartózkodnak). Közel 1400 fajukat írták le.
A zsinórférgek túlnyomórészt tengeri állatok. Igen kevesen úsznak szabadon a nyílt tengeren. A legtöbb partlakó, ahol a kőtörmelék között, kövek alatt, sziklahasadékokban s koráll tömbök, padok réseiben, valamint a tengeri algák között rejtőzködve élnek. Némelyek a fenék homokjába ássák be magukat, mások pedig a bőrük által elválasztott nyálkacsőben laknak. Néhány nemzetség a trópusok nedves erdőségeiben levegőn élő szárazföldi állattá változott. Ezek közül némelyek virágházi növényekkel Európába is elkerültek, itt azonban csakis a virágházak nedves, meleg levegőjén maradnak életben. Egyetlen nemzetség: a Prostoma vált a mérsékelt égöv édesvizeinek lakójává.
Európa és Észak-Amerika édes vizeiben a Prostomatida-család különféle fajai találhatók.
Morfológia, felépítés:
Legtöbb fajuk kis és közepes testméretű állat, hosszuk a néhány mm és az 1 m közé esik.
(A Linaeus longissimus kivételesen a 30 m-t is elérheti, de csupán csak 1 cm széles).
Belső szerveiket bőrizomtömlő veszi körül. Homonóm szelvényezettek.
Elnevezésüket hosszú, hengerded, fonalszerű testükről kapták, amely sohasem lapul el, hanem csak legfeljebb a hasoldalon kissé kiegyenesedik. A test mellső végén, a legtöbb állaton igen jól megkülönböztethetjük a törzstől elkülönült fejet. A fejen kétoldalt, az agydúc közelében, szaglásra szolgáló érzőgödröket, elöl, a homlok végén ízlelő sejtek csoportját s a fejtetőn az örvényférgekére emlékeztető egy vagy több szempárt találunk. Bőrük alkata teljesen megegyezik az örvényférgekével. Az egyrétegű bőrhám ugyanis csillós sejtekből és közöttük elszórt nyálkaképző-sejtekből alakult.
Bélcsatornájuk háromszakaszos, a középbélhez számos kitüremkedés csatlakozik. A zsinórférgeknek van végbélnyílásuk és vérérrendszerük.
Az állatvilágban itt alakult ki először a vérkeringési rendszer. Maga a keringési készülék két rugalmas falú oldaledényből áll, amelyek mélyen az izomréteg alatt helyezkednek el, és valószínűleg nem vesznek részt az oxigén szállításában. Elsődlegesen tápanyagelosztó szerepük van.
Kiválasztószervük zárt, rendszerint 2 vagy 3 hosszanti edény alkotja. A kiválasztást elővesécskék (protonephridium) szolgálják, amelyek összeköttetésben vannak a zárt keringési rendszerrel oly módon, hogy a lángsejtek a véredények falába ágyazottak.
Igen nagymértékben képesek a regenerációra A testnek piciny leszakadt darabjából lassanként megint teljes egyén fejlődik.
Törzsfejlődésük: Fosszilis zsinórférgek mindezidáig nem kerültek elő. Molekuláris és embrionális adatok alapján ősi testüreges, kétoldalian szimmetrikus állatoktól származhatnak, ahonnan a gyűrűs férgek is leágazhattak.
Táplálkozás:
Szinte kivétel nélkül ragadozók. (Néhány zsinórféreg dögevő.)
Sajátos, zsákmányszerző és védekezésre szolgáló szervük a feji részen lévő ormány (proboscis), mely az ormányhüvelybe húzható vissza. A végén szuronyszerű képződmény vagy méregmirigy is lehet.
Természetes táplálékuk gyanánt különféle gyűrűs férgeket, különösen pedig Oligochaetákat említhetünk meg. Ezek híján apró rákocskákkal és bogárlárvákkal is megelégszenek.
Szaporodás:
A zsinórférgek ivaros úton szaporodnak. Rendszerint váltivarúak. Külső megtermékenyítéssel szaporodnak. Posztembrionális fejlődésük nagyrészt közvetlen, egyes csoportoknál azonban csillós (pilidium) vagy Desor-féle lárvák jelennek meg.
A Prostoma graecense azonban rendszerint kettősivarú: hím-nős. A petesejtek kinn a szabadban, a nyár folyamán kb. 1 hónap leforgása alatt érnek meg. Az állatban mintegy 300 tojás termelődik.
Szerepe az ökoszisztémában:
A zsinórférgek ragadozó életmódot folytatnak, gyakori táplálékai a gyűrűs férgek, melyek egy részének jelentős szerepe van a talajban lejátszódó humuszképző folyamatokban.
A zsinórférgek esetenként egyes vízfenéken táplálkozó halak, vízi környezetben élő madarak és rákok táplálékául szolgálnak. Védekezésképpen toxikus anyagokat bocsájthatnak ki bőrükön keresztül, melyek több ragadozót is elriasztanak, de egyes rákok megtisztítják, mielőtt elfogyasztanák.