Fogoly (Perdix perdix)

Rendszertani besorolás

Ország: Állatok
Törzs: Gerinchúrosok
Altörzs: Gerincesek
Osztály: Madarak
Rend: Tyúkalakúak
Család: Fácánfélék
Alcsalád: Fácánformák
Nemzetség: Phasianini 
Nem: Perdix
Faj: Perdix perdix

Előfordulás, élőhely

Európa mérsékelt övi részétől, Írországtól a Jenyiszejig terjedt el, a természetes sztyeppkörnyezetben őshonos. Betelepítették többek között Új-Zéland, Kanada és az Egyesült Államok területére is .A mezőkön, a megművelt, de változatos vidékeken érzi jól magát, azonban szereti, ha van a közelében bokros búvóhely. A fogoly ragaszkodik élőhelyéhez, csak tartósan kemény tél esetén kóborol, de ez a szétszóródás jelentős pusztulással fenyeget.

Morfológia, felépítés

Testhossza 29−31 centiméter, szárnyfesztávolsága 45−48 centiméter, súlya 350−450 gramm. Csőrét csekély viaszhártya borítja, orrgödrei csupaszok, teste zömök. A fogoly mindig sarkantyú nélküli. A csűdjének vértezése elől-hátul kétsoros. Tollazata a nem, kor, sőt a tájék szerint is eléggé különböző. A vén kakas homloka, szemöldöksávja, torka és a fej oldalai világos rozsdaszínűek, a nyak eleje és oldala meg a begye hamvasszürke, finom, fekete harántvonalakkal hullámosan tarkítva; feje búbja barnás, sárgás szárfoltocskákkal; háta szürke, rozsdavörös harántszalagokkal, világos szárfoltokkal és finom, zegzugos vonalkákkal; alsó testének oldalai szürkék, vörösbarna harántfoltokkal, a has fehéres, közepén nagy, gesztenyebarna vagy rozsdabarna patkóval. A farktollai rozsdabarnák, a középső négy rozsdasárgás, szürkés és sötétbarna, finom csíkozással és apró foltozással. A farcsík a négy középső tollhoz hasonlószínű; alsó farkfedői rozsdasárgásak, barnán pettyezve; alsó szárnyfedői fehérek, nagy evezői feketésbarna alapon rozsdasárgás harántszalagokkal és foltokkal tarkítottak. A kis és középső szárnyfedők belső zászlója gesztenyevörös, középen pedig kirívó agyagsárgás-fehér, keskeny hosszanti szárfolt van. Szemei dióbarnák, a szeme körül lévő keskeny, csupasz gyűrű és a fül felé húzódó, háromszögletű csupasz rész vörös; csőre kékesszürke, lábai hamvaskékek vagy szaruszürkék. A tyúk kisebb, hasonlít a kakashoz, de kevésbbé szép, patkója nem olyan nagy s fakóbb háta pedig sötétebb.

Táplálkozás

20 napos koráig kizárólag ízeltlábúakat fogyaszt. A későbbiekben a tápláléka főként gyommagvakból, kis részben zöld növényi részekből és rovarokból áll, ami fontos fehérjeforrás a számukra. A fogolynál a táplálék diverzitása igen fontos.

Szokások

A mezőjárót könnyen megrémiszti, amikor a lába alól nagy szárnycsapásokkal hirtelen felröppen. Ilyenkor hallatja ijedt, hangos kiáltásait. Rendszerint alacsonyan húz a föld felett, mivel elég rosszul repül, s ott marad, ahová leszállni láttuk. így aztán, ha egy vadász észreveszi, akkor akár lemészárolhatja az egész csapatot is. Félénk, és gyorsan fut. Fogságban könnyen szelídíthető madárfaj.

Szaporodás

Szigorúan monogám, sokszor a párok életük végéig kitartanak egymás mellett. Április végén a tojó egy kisebb talajmélyedést kapar, és ebbe rakja le 10−20 körte alakú, világoszöldes, kékesszürke, sima, kissé fényes, kb. 33x26 mm-es tojásait. Ha az első fészkelés nem sikerül, akkor másodszor is költ, de csak 6−8-at. Csak a tojó kotlik, a hím (vagy kakas) a közelben őrködik. A kotlási idő 24−25 nap. A fiókák a kikelés után szinte azonnal elhagyják a fészket, tehát fészekhagyók. A szülőkkel együtt alkotott csapataik csak következő tavasszal bomlanak fel, akkor egy idegen csapatból párt választanak maguknak. Egy-egy család 20−25 tagból is áll, vezetője a hím.

Szerep az ökoszisztémában

Mivel a kifejlett egyed főként gyommagvakkal táplálkozik, így csökkenti a gyomok szaporodásának mértékét. Azért is tekinthető hasznos fajnak a fogoly, mert igen nagy mennyiségű kártevő rovarral táplálkozik, és ezek elszaporodását is visszaszorítja.

Szerepe a talajban

A fogoly táplálékát a földet kapirgálva keresi, így a talajt folyamatosan átforgatja.
A talaj nagy szerepet játszik a szaporodásában, ugyanis a tojó a talajba kapart mélyedésbe rakja le tojásait.

Veszélyeztetettség

Télen sokat szenvednek a hideg és a táplálékhiány miatt, az emberek és a ragadozó madarak is nagyon üldözik s csak nagy szaporaságuknak köszönhető, hogy mindeddig ki nem pusztultak. Nem veszélyeztetett, és Magyarországon nem védett. Vadászható faj, október 1-jétől december 31-ig, kizárólag mesterséges kibocsátás esetén és külön engedéllyel.

Hasznosíthatóság ember által

Ízletes húsa miatt nagyban vadásszák és tenyésztik is.