Sün (Erinaceus)

Ország (Regnum): Állatok (Animal)

Törzs (Phylum): Gerincesek (Vertebrates)

Osztály (Classis): Emlősök (Mammals)

Rend (Ordo): Rovarevők (Insectivores)

Alrend (Subordo): Sünalakúak (Erinaceomorpha)

Család (Familia): Sünök (Erinaceus)

Faj (Species): Keleti sün (Erinaceus roumanicus)

Élőhely, előfordulás: Európában és Ázsiában még ma is nagy területen élnek,de Észak-Amerikában már kipusztultak. Nyugat-és Kelet Európát a nyugati és keleti sün népesíti be. Magyarországon a keleti sün honos. A füles, sivatagi és patkánysünök kövek,sziklák,gyökerek között építenek fészket, földbe ásott vackokat,odvas farönköket használnak lakásnak. Hazánkban a fás,cserjés vidékeken találhatóak.

Felépítés: Fejük és törzsük együttes hossza mintegy 20−35 cm között mozog. A keleti sün  zömök testtel, rövid, vaskos végtagokkal rendelkezik. Feje előrefelé keskenyedik, s a hegyes alsó ajkat messze meghaladó, cipőgombszerű orrban végződik. Fülei oldalt kikandikálnak a tüskék alól, de nem emelkednek ki a szőrzetből. Apró, élénk fekete csillogó szemei oldalra néznek. Hátát fedő tüskéi megvastagodott szőrképződmények, barna és fehér csíkok váltogatják egymást. A homlok, fej, nyak és végtagszőrök barnák. Hasa barnásszürke, néha szinte fehér. A szőrös sünök testét tüske helyett szőr borítja,farkuk általában hosszabb,gyorsabban és energikusabban mozognak,mint a komótos tüskés sünök. Minden sünnek hosszú, egyenes orra van, mellyel az aljnövényzetben táplálékot keres. Hallásuk éles, fülük jól fejlett,bár a legtöbb fajnál kicsi és lekerekített. A füles sünöké nagyobb, ami megkönnyíti számukra a táplálékszerzést és segíti a hőleadást forró sivatagi élőhelyeiken. Látásuk viszonylag gyenge, de az éjszakai viszonyok között remek szaglásukra és kifinomult hallásukra támaszkodva kiválóan tájékozódnak.

Táplálkozás: A rovarevők rendjébe tartoznak, bár fogazatuk és bélrendszerük hossza inkább a mindenevőkéhez hasonlít. Étrendjük nagyrészt rovarokból és más gerinctelen állatokból áll. Az európai sünök legszívesebben bogarakat, földigilisztát, hernyót, fülbemászót, meztelen csigát, százlábút esznek, de a magokat, bogyókat, gyümölcsöket sem vetik meg. Mindig oda húzódnak, ahol a legtöbb táplálék található, így a nyílt erdők, hangafüves puszták, kertek és parkok szolgálnak élőhelyükül. A sivatagi és füles sünök a száraz helyek táplálékait, a patkánysünök pedig a vizes részek állatait fogyasztják.

Szaporodás: A sünök élőhelyüktől függően más-más évszakban szaporodnak. A trópusi fajoknál nincs évszakhoz kötve. Egyes fajok évente egy almot hoznak a világra, mások kettőt. Legalaposabban a nyugati sün szaporodását tanulmányozták. Az első párzási időszakra áprilisban kerül sor, amikor is a hím éjszakai körútra indul,s ha fogadókész nőstényre talál, párzik vele,majd tovább áll. A nőstény 31-35 nappal később egyedül hozza világra kölykeit. Egy alomhoz általában kettő-hét vak, rózsaszínű magatehetetlen kis sün tartozik. Néhány órával ez ellés után megjelennek az első fehér, hajlékony tüskék a kis sünökön, amik később bebarnulnak. Ha a sünmamát az ellés utáni órákban megzavarják, megeszi kicsinyeit, egyébként a kicsik gyorsan növekednek. Kéthetes korban nyílik ki a szemük, háromhetes korban már váltják a végleges fogak a tejfogakat. A kölykök 11 hónapos korukban válnak ivaréretté.

Szokások: Napnyugta után járnak táplálék után, veszély esetén összegömbölyödve szúrós tűpárnává változnak, és útjukat csak akkor folytatják, ha újra biztonságban érzik magukat. Mivel hazánkban  egyetlen sünfaj él, más emlőssel nagyon nehezen összetéveszthető, könnyen felismerhető faj. A sünök nagyon sokat tudnak enni,főleg amikor a téli álomhoz szükséges zsírtartalmat halmozzák fel. Éjszakai körútjaikon örökösen szimatolnak, s ha nyomon vannak,éles karmaikkal vadul kaparni kezdik a talaj felszínét. Hangos szuszogással és horkantásokat hallatva kutatják át a széles,eső áztatta mezők talaját.Olykor már a tél beköszöntekor, máskor csak december végén vonulnak téli álomba. A téli hónapokat farakások,rőzsekupacok alatt vészelik át. A hímek hamarabb merülnek  álomba,mint a nőstények. Egészen tavaszig alszanak (időnként fölébredve),amikorra elfogynak zsírtartalékaik  újra körútra indulnak.

Emberi környezetben: A sün 8−10 évig is élhet. Könnyen megszokja az ember közelségét, jól megél a városi kertekben is. Téli túlélési esélyeit segíthetjük azzal, hogy az évközben levágott gallyakat és a leveleket a bokrok alól nem gyűjtjük össze, hanem kupacokban hagyva menedéket nyújtunk a sünöknek.

Védett természetvédelmi értéke: 10.000,-Ft