Rendszertani besorolás:
Ország (Regnum): Állatok (Animalia)
Törzs (Phylum): Gerincesek(Vertebrates)
Osztály (Classis): Madarak (Phasianidae)
Rend (Ordo): Tyúkalakúak (Galiformes)
Család (Familia): Fácánfélék
Rokonai a fajdok, fürjek, a foglyok és a házityúkok. Több alfaj keveredett a telepítés során, de itt-ott a faji bélyegek még szembetűnnek. Európai fajták: schiller-fácán, királyfácán, gyémántfácán, aranyfácán, angol sötét vadászfácán ,vadászfácán.
Előfordulás: Eredeti hazája a Kaukázustól az Amur folyóig és Burmáig terjed, Európába már a középkorban betelepítették( ma 8 faj él itt). Egy fajuk Afrikában, a többi Ázsia erdeiben őshonos. Meleg és mérsékelt éghajlatú területeket kedveli.
Élőhely Az erdőket, mezőgazdasági területeket, nádasokat kedveli.
Morfológia, felépítés: A madarak élettana: A madarak melegvérűek, homoiotermek, testhőmérsékletüket belső anyagcsere-folyamatok révén állandó szinten tartják rendszerint jóval a környezet hőmérséklete felett. A madarak emésztési folyamata gyorsabb, mint a hüllőké. Az anyagcsere-végtermékek egyetlen nyíláson ürülnek ki, mely egyben a nemi szervek kivezető nyílása is, ennek neve kloáka. Az emésztőrendszerben két szerv rendkívül jellemző a madarakra, az egyik a zúzógyomor, melyben a táplálékot felaprítják a másik a begy, a mely eleségtároló kamraként működik (innen etetik fiókáikat).
A Fácán nagytermetű, zömök testű, gömbölyded, rosszul repülő talajon élő madár. Rövid lábai erősek és izmosak. A három előrenéző lábujjon vastag karom van, viszont a csüdön eléggé felül elhelyezkedő hátsó lábujj fejletlen. Ezek a morfológia jellegzetességek a földi életmód következtében alakultak ki. Testhossza 53-89 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-90 centiméter, testtömege 750-1700 gramm.
Lábukon sarkantyút viselnek. A kakasok és a tojók általában nagyon különböző tollruhájúak, az előbbieknek rendszerint hosszú farkuk is van.
A kakas rendkívül színpompás: feje fémesen csillogó sötétzöld, csupasz szemtája élénkpiros szeme felett fehér folt található. Tarkóján sötétkék, fülszerű tollakat visel. Fejét fehér ”nyakörv” választja el testének színétől.
A tojó tollazata világosbarna, sötétebb foltokkal a hátán. Így jól el tudnak rejtőzni a ragadozók elől.
Táplálkozás: Gyommagvakkal és ízeltlábúakkal táplálkoznak. Növényi táplálékukat, főleg a fiókák etetésekor, rovarokkal egészítik ki. A táplálékot a földről gyűjtik.
Szokások: Nappali madár, kerüli a vizet, inkább a porfürdőket részesíti előnyben. Sok ragadozónak kedvelt prédái, vészhelyzetben irtóznak az elrepüléstől, inkább a meglapulás lehetőségét keresik. Ha fölfedezik őket, nagy szárnycsapások közepette hirtelen rebbennek föl a növényzetből, majd hamar elülnek. Soha nem repülnek hosszú ideig. Az éjjelt – különösen a havas teleken – szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát.
Szaporodás: A díszes tollazatú fácánkakas igyekszik több tyúkot is meghódítani. A tojók meglehetősen szeszélyes ízlésűek, a fácánoknál a sarkantyú hossza alapján választanak párt. A jobban „felszerelt” hímek így gyakrabban tudnak párosodni, ezért a tojók által kedvelt tulajdonság fennmarad az egymást követő nemzedékekben, sőt egyre nagyobb méreteket ölt. A tojók fűvel és lombbal bélelt fészket építenek a földre. A tojó egyedül kotlik, a csibéket is ő vezeti, neveli. Fészekalja 12-18 tojásból áll, melyen 22-28 napig kotlik. A kikelt egyedek mintegy fele kilenchetes kora előtt elpusztul, a felnőttkorig pedig csupán a fácánok mintegy 30%-a jut el. A hároméves kort a fácánok alig 5%-a éri meg, teljes állománycsere ötévente következik be.
Szerepe az ökoszisztémában: A vetetlen vagy gyepes táblaszegélyek kiváló lehetőséget kínálnak a vadonélő élővilág számára (táplálkozó, fészkelő és búvóhelyek). Emellett segítik a kártevők és a gyomok elleni védekezést is, mert az itt megbúvó hasznos állatok, mint amilyen a fácán is, a tábla belső részein is pusztítják a kártevő rovarokat. Illetve megeszik a gyomok magját, így gátolva szaporodásukat.
Szerepe a talajban: Erőteljes csőrükkel a talajt folyamatosan átforgatják élelemkeresés közben.
Veszélyeztetettség: A fácánfélék a rejtőzködést és a nagy szaporaságot használják védekezésül a ragadozók ellen és a populációk fenntartására. A tojók sok tojást raknak. A fiókák nagyon korán elhagyják a fészket, és anyjukat mindenhová követik. Kaszálás során a fészkük megsemmisül. Fogságban is jól szaporodik, így nem áll a kipusztulás szélén.
Hasznosíthatóság ember által: Magyarországon gyakori, tenyésztik is. A vadászok kedvelt szárnyasvada. Vadászat után a konyhára kerülnek ízletes húsuk miatt. A vadászat fő motivációja a sport, és nem az élelemszerzés.
Simon Tiller: Az állatvilág enciklopédiája A-tól Z-ig, Új Esély Kiadó Kft. Budapest, 1994
Dönsz Judit: Európa vadvilága, Graph-Art Stúdió Kft. Debrecen, 2000
Az állatvilág kalendáriuma -The Wildlife Year, London, 1991,
facanok.hu