Tamarindusz (Tamarindus indica)

Tamarindus indica

A tamarindusz a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, ezen belül a hüvelyesek (Fabales) rendjébe és a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó faj.

A tamarindusz lassú növekedésű, tekintélyes, örökzöld fa, terebélyes koronával és csüngő ágakkal. Magassága elérheti a 30 m-t.

Szórt állású levelei párosan szárnyaltak (-15 cm-ig), a levélkék száma 20-40, fiatalon lágy pillás szőrűek. Lemezük tojásdad vagy keskeny-elliptikus, színén sötétzöld, fonákján világosabb és fénytelen, mérete legfeljebb 3,5 x 1 cm. A levelek éjszaka összecsukódnak. Az ágak végén 10-15 tagú laza, fürtös virágzatok fejlődnek, a virágok rövid kocsányúak; a csésze 4, nem egyforma nagyságú, kb. 1,5 cm-es, kívül rózsapiros csészelevélből áll, amely a bimbó kinyílásakor lehullik. A pártát 3 krémrózsaszínű és rózsaszínnel vagy barnával erezett, valamint 2 fehér, ár alakú, redukált viráglevél alkotja. A virágtakarón belül 3 porzó és 1 bibeszál található.

Termése: lapított, görbült, szabálytalan alakú hüvely, amely a magok körül többé-kevésbé duzzadt, és legfeljebb 15 x 4 cm nagyságú. A hüvely érett állapotban fás, fahéjbarna, gyakran szürkével futtatott, fénytelen, gyengén finom hálós szerkezetű. A terméshéj alatt helyezkedik el a kezdetben fehér, lágy terméshús, amely éréskor barnára színeződik, és szívós-ragacsossá válik; üdítő, kellemes, savanyú-zamatos ízű, és a termés száradásakor elválik a külső faltól. A hüvelyben 1-12, megérve fényes feketésbarna mag van, amely bab vagy rombusz alakú, lapított, kemény (-18 mm-ig). A magokat pergamenszerű burok veszi körül.

A növény termésében lévő borkősavnak, ásványi sóknak és a pektinnek köszönhetően a termésfal (amelyet tamarinnak neveznek) enyhén hashajtó hatású. Vízfelvevő képessége növeli a bélben lévő megemésztett anyagok vízmennyiségét, amely elősegíti a természetes kiürítést.

A tamarindusz termését mind felnőtteknek, mind gyermekeknek heveny vagy idült székrekedés kezelésére ajánlják. Mivel enyhe hashajtóként hat, elősegíti az emésztést.