Celtis occidentalis L.
A nyugati ostorfa a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe, a kenderfélék (Ulmaceae) családjának ostorfa (Celtis) nemzetségébe tartozó fa.
25 méteres magasságig megnövő, terebélyes, boltozatos koronájú fa, nagy termetűvé csak jó vízellátású talajon, fejlődik. Kérge középszürke, idősebb korában a több éven át növekedő paralécektől rücskösen barázdálttá válik. Vesszője vékony, sötétbarna, rügyei a vesszőtől kissé elállók. Átellenesen szórt állású levelei tagolatlanok, tojásdadok, aszimmetrikusak, 6-12 cm hosszúak, fűrészes szélűek, színi oldaluk középzöld, reszelősen szőrös, fonákuk világosabb. Lombja ősszel citromsárgára színeződik. Virágai aprók, világoszöldek, a levélhónaljakban magányosan fejlődnek. Rövid (1-1,5 cm-es) kocsányú, apró (kevesebb mint 1 cm átmérőjű) csonthéjas terméseinek húsa éretten narancssárga.
A Celtis occidentalis Észak-Amerika keleti felében (Dél-Ontario, Quebec, New England, South Carolina-(Appalachia), nyugat és észak Oklahoma, észak és Dél-Dakota) őshonos. Európába először Angliába hozták be az 1600-as évek elején, magyarországi megjelenését a XIX. század első felére tehetjük.
Fiatalon gyors növekedésű, jól tűri a városok száraz, meleg, szennyezett levegőjét, elviseli az utak sózását, eltűri a gyökércsonkítást, a kéregsebzést, koronájának csonkolását, rendszeres visszavágását.
Egyes források Budapesten és környékén a nyugati ostorfát a bálványfa és a zöld juhar után a leggyakoribb adventív fafajként említik. Gyakori a Tisza és az Alsó-Duna árterén és az Alföldön is. Agresszívan terjedő faj.
BIOLÓGIAI INVÁZIÓK MAGYARORSZÁGON - ÖZÖNNÖVÉNYEK II. Szerk: Dr. Botta-Dukát Zoltán és Dr. Mihály Botond, Budapest, 2006. ISBN 963 87073 2 1
http://hu.wikipedia.org/wiki/Nyugati_ostorfa
http://en.wikipedia.org/wiki/Celtis_occidentalis