Apis mellifera

Tesztorganizmus neve

Latin név

Apis mellifera

Magyar név

háziméh

Angol név

honey bee

Rendszertani besorolás 

-        ország

Animalia (állatok)

-        törzs

Arthropoda (ízeltlábúak)

-        osztály

Insecta (rovarok)

-        rend

Hymenoptera (hártyásszárnyúak)

-        család

Apidae (méhfélék)

-        nemzetség/nem

Apini/ Apis

-        faj

Apis mellifera

Tesztorganizmus jellemzői 

Élőhely

A mérsékelt- és trópusi égövben világszerte elterjedt.

Fontosabb külső jegyek

A méhanya 22 mm, a here 20 mm, a dolgozó pedig mintegy 16 mm hosszú. A méhanya sötét és teste hosszúkás; a here fullánktalan és hosszabb, mint a dolgozó; a dolgozó sötét csíkozású. Az anya néhány évig (maximum 7-8), a here 4-5 hétig, a dolgozó kb. 8 hétig él.[1]

Táplálkozás

Nektár és pollen

Szaporodás

Itt egy filmet láthat a méh életciklusáról

Az egyedek többsége nem szaporodik. A családon belül méhanya rakja a peték túlnyomó többségét. A megtermékenyített petékből nőstények kelnek ki. Ezek lehetnek nemileg aktív utódok, tehát újabb méhanyák. Túlnyomó többségük azonban nemileg nem aktív nőstény, ők a dolgozók. A dolgozók is raknak néha petéket, de azok nincsenek megtermékenyítve. Ezekből a petékből csak "herék" , azaz hímnemű méhek lesznek. Ez a "szűznemzés" a parthenogenezis.[2]

Egyéb fontosabb jellemzők

Szabványok és referenciák

Szabványosított tesztmódszer?

igen

Szabvány típusa, száma

OECD guidelines No. 213 and No. 214[3]

Nem szabványos tesztmódszerek

-

Környezettoxikológiai alkalmazás 

Tesztorganizmus fenntartása

Eltartásuk nem laboratóriumi körülmények között zajlik, hanem a természetbe kihelyezett kaptárokban. Ezekből gyűjtik össze a méheket a felhasználás reggelén vagy este, a vizsgálat előtt. Legfeljebb 2 órával a vizsgálat megkezdése előtt a méheket éheztethetni kell.

Teszteléshez használt organizmus jellemzői

A fiatal, kifejlett dolgozó méheknek ugyanahhoz a fajhoz kell tartoznia. Megfelelően táplált, egészséges, lehetőleg betegségektől mentes királyné-kolóniákból származzanak és fiziológiai állapotuk ismert legyen.

Tesztorganizmus érzékenysége

növényvédő szerek és egyéb vegyi anyagok

Tesztmódszer alkalmassága

oldott szennyezők vizsgálata

Tesztelés elve

akut, egy fajt alkalmazó, orális teszt

Tesztmódszer leírása

Vizsgálati dobozok

Könnyen tisztítható és jól szellőző dobozokat kell használni. Bármilyen anyag alkalmas, például rozsdamentes acél, drótháló, műanyag stb. Egy csoportba 10 méh elhelyezése ajánlott. A vizsgálati dobozok méretei legyenek arányosak a méhek létszámához.

A méhek előkészítése

A befogott méheket véletlenszerűen kell elosztani a kísérleti dobozokban. Legfeljebb 2 órával a vizsgálat megkezdése előtt a méheket éheztethetni kell. Ez idő alatt a haldokló méheket ki kell venni a dobozból.

Kezelési és etetési feltételek

Szacharóz vizes oldatát kell felhasználni, amelynek maximális koncentrációja 500 g/l lehet. Az etetési rendszernek lehetővé kell tennie a táplálékfelvételt minden ketrecben. A táplálékot adó üvegcső ajánlott méretei: kb. 50 mm hosszú, 10 mm széles és 2 mm átmérőjű.

Teszt és kontrollcsoport

Legalább három párhuzamos vizsgálati csoportban, minden tíz méhnek kell adagolni az egyes vizsgálati koncentrációt.

Toxikus standard

Legalább három dózist kell kiválasztani. A leggyakrabban használt toxikus referenciaanyag a dimetoát, amelyre az orális LD50 24h után: 0,10-0,35 µg/méh. Azonban olyan toxikus referenciaanyag alkalmazása lenne elfogadható, amelynél a várható dózisreakció ellenőrzéséhez elegendő adat áll rendelkezésre.

Vizsgálati körülmények

A méheket sötét helyiségben kell tartani, amelynek hőmérséklete 25±2°C lehet.
A relatív páratartalom 50-70% között lehet. Ezt fel kell jegyezni az egész vizsgálat alatt.

Időtartam

Ha 24 óra után a mortalitás több, mint 10%-kal növekszik, akkor a vizsgálati  időtartamát meg kell hosszabbítani legfeljebb 96 órára, feltéve, hogy a kontrollcsoportban a mortalitás nem haladja meg a  10%-ot.[4]

Mérési végpontok

méhek mortalitása

Vizsgálati végpontok

LD₅₀ értékek

Méréshez szükséges műszerek

-