Beléndek

A a beléndek burgonyafélék családjának kis nemzetsége mintegy 10 fajjal.

Ország: Növények (Plantae)

Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)

Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)

Rend: Burgonyavirágúak (Solanales)

Család: Burgonyafélék (Solanaceae)

Nemzetség: Hyoscyamus

Fajok:

• Hyoscyamus albus L.
• Hyoscyamus aureus L.
• Hyoscyamus muticus L.
• Hyoscyamus niger L.
• Hyoscyamus pusillus L.
• Hyoscyamus reticulatus L.

 Magyar neve: beléndek vagy bolondító beléndek.

A 40–60 cm magas, ágas, szőrös növény főleg parlagokon, szántókon fordul elő, de a fokozott gyomirtó használat miatt erősen megritkult. Nemzetségének egyetlen képviselője a Kárpát-medencében. Nem védett.

Az átható szagú, frissen és szárítva is mérgező növény gyógyászati hatóanyagait a leveléből (Hyoscyami folium) vonják ki, többek között 0,1% körüli alkaloid (0,04% hioszciamin), szkopolamint és atropin tartalmaz. Ez utóbbi többek között pupillatágításra használatos, mert gátolja a paraszimpatikus idegrendszer működését.

Az egész növény ragadós, bozontos szőrű. A virág ülő, 2–3 cm átmérőjű, szennyes sárga alapon ibolyás erezetű. A virágzat egyoldalas füzér. Virágzás: május-augusztus. Termése szabályos fedővel nyíló tok.Levelei ülők, öblös-kanyargós szélűek.

Története, felhasználása

A beléndeket a korai civilizációkban az istenek növényei közé számították, később az ördög művének tekintették, és száműzték a boszorkánykonyhába. A középkorban ez volt az egyik alkotóeleme a boszorkányok hírhedt „repülőkenőcsének”, „boszorkányzsírjának”, mellyel ha bedörzsölték magukat, révületbe estek. Képzeletben repülni tudtak, „elszálltak” mai argó nyelven.

Az idők során a beléndeket nemcsak bájital főzésére használták, számos módon visszaéltek vele, mérget is kevertek belőle. A tesszáliai boszorkányok a sötét földi hatalmak és Hekaté növényé-nek hívták. A germánok bilsa, pilsen, pilsenkrut néven ismerték, és fontos varázsszernek tartották. Felejtő italt készítettek belőle, és erotikus esővarázslást is végeztek vele. Nagy szárazság esetén az asszonyok a legfiatalabbat királynővé választották, akinek meztelenül kellett a mezőn beléndeket gyűjtenie. A beléndek azonban élvezeti szer is volt, már Dioszkuridész beszámol arról, hogy magvait mákkal és ópiummal együtt méhsörbe vegyítették. A germánok is ízesítették a sörüket beléndekmaggal, ez volt az úgynevezett pilsensör, mely sokkal mámorítóbb volt természetesen, mint az egyszerű árpasör. Egészen addig, amíg az 1516-os sörtörvény megtiltotta Németországban a beléndek alkalmazását a sörfőzdékben. De továbbra is használatos maradt, mint a szerelmi bájitalok alkotórésze.

A középkori fürdőkben az általános erotikus hangulat feltüzelésére beléndekmagot szórtak a füstölőkbe. A fürdőzők nemcsak ruháikat, hanem erkölcsi gátlásaikat is levetkőzték, kicsapongó orgiák színterévé változott a fürdő; ezeket számos XVI. századi rézmetszeten is megörökítették (Virgil Solis például). Noha már az ókori szerzők óva intettek belső alkalmazásától, az újkor kezdetén sok iszonyatos és visszataszító dolgot műveltek az „ördögi beléndekkel”.

Dioszkoridész szerint "A magok megiva jók köhögés ellen, a fejből lefolyó nedvekre, a szemek folyására, és fájdalmára, a méh túlzott folyásaira és minden vérzésre, ha egy fél skrupulusnyi magot mákmaggal mézvízben isznak."

Plinius több receptet is közöl a beléndekkel kapcsolatban: "...a beléndek nedve még vérköpés esetén is jó; az elégetett beléndek füstje is segít a köhögéstől szenvedőknek..."

".. az örménygyökér mazsolával, a beléndek nedve vagy magja liszttel, gamandorecetbe áztatva jót tesz a köszvényes betegeknek..."

"...a mellekre a beléndek magját borba teszik, azonban a méh bajaira borogatásként alkalmazzák..."

"A beléndek hideg, gyenge, és erők nélkül való" írta Szent Hildegárd, megemlítve azt is, hogy mérgező növényről van szó, mindazonáltal bizonyos külsőleges felhasználási lehetőségeket megemlít. Így elmondja, hogy a beléndek nedve a férgesség (a bőr élősködői) ellen használható, a fekélyes helyet bedörzsölve, a magokból préselt olaj pedig segít, ha "valakinek a tagjaiban túl nagy forróság kelt", ahhoz pedig, hogy a részeg ember magához térjen, a homlokát, a halántékát és a nyakát kell hideg vízbe áztatott beléndekkel megnedvesíteni.

Hieronymus Bock szerint "A beléndekfüvek, virágaik és magjaik, hideg természetűek, ritkán használatosak a testben, mert így használva nemcsak az embereknek, de a jószágnak is károsak. Ezt a vizek halainál is meg lehet tapasztalni, amikor a csavargók halakat a magjaival etetik, és ettől bolonddá válnak, felugrálnak és végül hasukkal felfelé fordulnak, hogy őrületükben kézzel is meg lehet őket fogni. A kertek tyúkjai összeesnek, ha a beléndek füstjét szagolják. Ilyen kunsztokat a cigányok és társaik művelnek. Dioszkoridész azt írja, hogy a fekete beléndek őrjöngővé és álmossá tesz, emiatt nem használható egykönnyen. Viszont a fehér enyhébb, ezért a medicinában használatos. Galénosz meg is határozza, és azt írja, hogy a fehér nedve a harmadik fokon hideg. Dodonaeus a beléndeket a negyedik fokon hidegnek tartja, ami a feketére értendő. A gyógyszertárakban a gyökerét, leveleit és magvait használják. A magot sok kábító és narkotizáló szerhez adják. Olaj is készül a beléndekből, egyedül a magvakból kipréselve vagy a magvakból és levelekből kifőzve. Nagyon hideg természetű, altat és csillapítja a forró fejfájást. Ugyanilyen ereje van a víznek is, amit a levelekből égetnek. Matthiolus azt mondja, látott olyan ifjakat, akik ettek belőle, és olyan őrültek és eszetlenek lettek, mintha megszállottak volnának, mert a beléndek az ópium és Meconium természetét és minőségét hordja magában.

Dioszkoridész azt írja, hogy a fehér beléndekmagvak nagyon hasznosak, borral bevéve csípős hurutokra, amelyekből fájdalmas köhögés támad, hasonló hatásúak a mák magvai is. Egy bevált módszer vérköpésre, az igen tisztelt Helidaeustól: végy harmadfél latnyi beléndekmagot és mákmagot, ... vörös korallt, és annyi jó öreg rózsacukrot, amennyi elég a nyelethez. Ebből égy másfél latnyit reggelente és esténként. Mercurialis egy italt ad meg erre, amely 2 lat mirtuszszirupból és 6 lat porcsinfű vagy madárkeserűfű vizéből készül.

A beléndek virágai és magvai altatnak, csillapítják a fájdalmat, de túl sokat használva bolonddá tesznek. A fű kipréselt nedvével megnedvesített kendő a forró fájó szemeke téve oldja a forróságot és csillapítja a folyást és fájdalmat. A magok nedve vagy olaja a fülekbe téve eltünteti a szúrást és a fájdalmat. A levelek zölden minden kelésre rátéve legyőzik a fájdalmat és lenyomják a keléseket minden helyen. A beléndek levelei liszttel széttörve csillapítják és elűzik a végtagok fájdalmát és a köszvényt, ha ráteszik. Hasonló hatással bír a magvakból készített olaj is. A beléndekből készült lábvíz vagy gőz elaltat. Az olaj ecettel keverve és a homlokra meg a halántékra kenve hasonló hatású. Csillapítja a kemény megdagadt mellek és ágyék fájdalmát is. A levelek széttörve és feltéve csillapítják az asszonyok túlzott vérzését. Az égetett víz hasonló hatással bír. Summázva, a zöld beléndeklevelek, a magok és az égetett víz csak külsőleg használatos fájdalomcsillapításra és az álom meghozására. A beléndek gyökere ecetben főzve jó fogfájásra, ha melegen mossák vele."

A népi gyógyászatban történő alkalmazása igen hasonló a csattanó maszlagéhoz, bár – kevés kivételtől eltekintve – azoknál gyengébb hatású. Az ókorban is ismerték, veszedelmes méregnek tartották, bár maradt fent pozitív vonatkozás is: Dioszkuridész a növénynek tisztító hatást tulajdonított. Arnaud de Villeneuve, a XIII. század hírneves tudósa is dicséri a barátbors erényeit, akár 1526-ban Matthiolus, aki szerint „a barátbors a testi vágyat csökkenti. Nemcsak a magok, hanem a levelek és a virágok is.” Ugyanakkor a népi gyógyászat éppen az ellenkezőjére használta a növényt. Menstruációs zavarokat és görcsöket csillapítottak vele, impotencia ellen javallták.
Jóllehet különösen mérgező, kis adagokban a házi orvoslásban altatóként és nyugtatóként. Az ilyesfajta kezelések igen veszélyesek voltak, egyes páciensek a belélegzett alkaloidok hatására megháborodtak vagy igen agresszívvé váltak. A leveléből készült drogot napjainkban is reuma és idegzsába (neuralgia) elleni bedörzsölőszerként forgalmazzák.

Melius Juhász Péter 1578-ban azt írja a beléndekről és a nadragulyáról, hogy: "Gonosz fű mind a kettő, tisztán bolonddá teszi az embert." Óv belsőleges használatától: "Belöl soha véle ne élj, mert ártasz vele", de hogy miként, azt nem említi. Ő is ajánlja a főzetét fogfájás, fülfájás csillapítására, olajos főzetét altatónak.

A hazai népi gyógyászatban valóban használták fogfájás ellen is a növényt, annak idején a leveléből készült füstölőt fogfájásra használták fel. Az Ethnographia 1892. évfolyamában arról tudósítanak, hogy Somorján a száraz kóróján lévő gyümölcseit összeszedik, a magjait megszárogatják; szenet tesznek egy fedőbe, s arra ráhintik a magokat. A fogfájós egyén száját kitátva ráborul a füstre, lepedővel betakarják, s néhány percig ilyen helyzetben hagyják. A Szigetközben is gyógyították hasonló módon a fogfájást a növény „párájával”. Szenyet (= parázs) tettek egy edénybe, arra hintették a magokat, kendővel körülvették, és a fejet gőzölték. A Baranya megyei Nagyvátyon a fogfájás legnépszerűbb növényi ellenszere szintén a beléndek volt. Magját, a bölémmagot izzó cserépre tették, s egy kis tállal letakarták. A tál feneke jól megfüstölődik, a tálba forró vizet öntve a fölszálló gőzre kell a betegnek tátott szájjal hajolnia. Azt mesélik, hogy az ilyen gőzölés után sok kukac jön ki a fájós fogból, s az egészen rossz fogak ki is esnek.

Hatóanyagai

A levél 0,05–0,07%ban, a gyökér kb. 0,1%ban, míg a mag 0,050,1%ban tropánvázas alkaloidokat (hioszciamin, atropin, szkopolamin) tartalmaz.

Hatások, mérgezési tünetek: A nadragulyához hasonló, veszedelmes méreg, belsőleg önmagában nem, csak keverékekben vagy méginkább készítmények formájában használható! Emésztőszervi görcsök kezelésére ajánlják, emellett nyugtató és fájdalomcsillapító hatással is bír. Hajdan asztmás rohamok, görcsös köhögés, hisztéria, álmatlanság és mindenféle nagy fájdalommal járó betegség esetén használták. Külsőleg fájdalomcsillapítóként, görcsoldóként és gyulladáscsökkentőként jól használható.

Mérgezési tünetei: általános nyugtalanság és izgalom, szédülés, hányás, hallucinációk, mozgászavarok, gyors és mély légzés, erős szívdobogás, növekvő pulzus és vérnyomás, magas testhőmérséklet. Minden része, így a magjai is, mérgező! Elsősegélyként azonnali hánytatás és kórházba szállítás ajánlott!