Daphnia pulex

Tesztorganizmus neve 

Latin név

Daphnia pulex

Magyar név

Kis vízibolha

Angol név

Daphnia pulex

Rendszertani besorolás

Ország

Animalia (Állatok) [1]

Törzs

Arthropoda (Ízeltlábúak) [1]

Altörzs

Crustacea (Rákok) [1]

Osztály

Branchiopoda (Levéllábú rákok) [1]

Rend

Cladocera (Ágascsápú rákok) [1]

Család

Daphniidae [1]

Nemzetség/nem

Daphnia (Vízibolha) [1]

Faj

Daphnia pulex (Kis vízibolha) [1] 

Tesztorganizmus jellemzői 

Élőhely

Mindenütt gyakori. Kisebb állóvizekben és tavakban él.[1] [2]

Fontosabb külső jegyek

A nőstény 3-4 mm, a hím 1,5 mm hosszú. Az állat törzsét két félből álló áttetsző héj burkolja, melyből csak a feje nyúlik ki, és lefelé egy tüskében folytatódik.[1] [2]

Táplálkozás

A mikroalgát a Daphniák nagy mennyiségben fogyasztják, ezért előfordulásuk erősen függ a lebegő algák sűrűségétől. [1] [2]

Szaporodás

A kis vízibolhánál az egyivaros (parthenogenetikus) és a kétivaros szaporodás szabályosan váltakozik. Az első esetben kialakult peték az állat hátán levő költőüregben fejlődnek kész vízibolhákká. A kétivaros szaporodáskor különleges tartós peték képződnek, melyek a költőüregben kialakuló költőtasakokban helyezkednek el. Ezek szabadba kerülnek, a víz felszínén sodródnak, és át is telelnek.[1] [2]

Egyéb fontosabb jellemzők

A vízi bolhák legismertebb képviselője, kedvelt vízi tesztorganizmus.

Szabványok és referenciák 

Szabványosított tesztmódszer?

Igen

Szabvány típusa, száma

MSZ 21976-18:1993, MSZ 21978-13:1985, OECD 202, OECD 211, OPPTS 850.1010, OPPTS 850.1300 [3] [6]

Nem szabványos tesztmódszerek

Környezettoxikológiai alkalmazás 

Tesztorganizmus fenntartása

Fontos a hőmérséklet, a pH és az oldott oxigén ismerete. Ezeket a jellemzőket a kísérlet elején és végén is meghatározzuk. [7]

Teszteléshez használt organizmus jellemzői

A tesztorganizmus nem lehet idősebb 24 órásnál, tehát a kísérletet csak fiatal Dapniával végezhetjük. [7]

Tesztorganizmus érzékenysége

Vízben oldható vegyi anyagokkal szemben érzékeny.[7] [12]

Tesztmódszer alkalmassága

Vízi környezet tesztelésére alkalmas: felszíni vizek, talajvizek, szennyvizek.

Tesztelés elve

A vegyi anyaggal szennyezett vízbe Daphnia pulex-et teszünk, majd a tesztorganizmus immobilizációjával (mozgásképtelenségével) vagy letalitásával jellemezzük a víz szennyezettségét. [7]

Tesztmódszer leírása

Az eljárás során a tesztelendő vegyi anyag különböző koncentrációjú oldatainak hatására bekövetkező immobilizációt vizsgáljuk, minimum öttagú hígítási sorban. Minden koncentrációnál 20–20 Daphniát tesztelünk négy csoportra osztva, 5–5 állattal. Egy-egy állat 2 ml tesztoldatot igényel, így minimum 10 ml vegyi anyag oldatot kell biztosítani tesztedényenként.

A mozgásképtelen állatok számát 24 és 48 óra elteltével rögzítjük, és a kontroll mintához viszonyítva számítjuk a gátlási százalékot. [7] [12]

Mérési végpontok

immobilizáció (mozgásképtelenség) vagy letalitás

Vizsgálati végpontok

EC50 [7] [12]

Néhány példa:

Kálium-dikromátra az EC50 érték a 0,6 mg/l-2,1 mg/l tartományban van. [11]

IPPD vízszennyezésre az EC50 érték 1,1 mg/l. [13]

Azonos ionösszetételű vizek esetén, 1-1 ion mennyiségét változtatva a EC50 értékeket állapítottak meg zink-szennyezésre. A különböző ionok koncentráció-változása mellett vizsgálták a Daphnia pulex zink-szennyezésre való érzékenységét.  [14]

Méréshez szükséges műszerek

Hőmérő, pH mérő, oldott oxigén mérő, tároló a vízi közegnek, higítóvíz.

Tesztek időigénye

24-48 óra

Egyéb 

Megjegyzések

A Daphniák két jellemző képviselője a Daphnia magna és a Daphnia pulex. Ezen vízibolhák méretükben különböznek egymástól. A szabványosított eljárások általában mindkét fajra vonatkoznak.