Tesztorganizmus neve 

Latin név

Oncorhynchus mykiss

Magyar név

Szivárványos pisztráng

Angol név

Rainbow trout [1]

Rendszertani besorolás 

-          ország

Animalia (Állatok)

-          törzs

Chordata (Gerinchúrosok) [1]

-          osztály

Actinopterygii (Sugarasúszójú halak) [1]

-          rend

Salmoniformes (Lazacalakúak) [1]

-          család

Salmonidae (Lazacfélék) [1]

-          nemzetség/nem

Oncorhynchus [1]

-          faj

Oncorhynchus mykiss [1]

Tesztorganizmus jellemzői 

Élőhely

hegyi és hegylábi édesvízi hal [2]

Fontosabb külső jegyek

Orsó alakú, oldalról lapított hal, az idősebbek magasabb hátúak. Feje aránylag kicsi, ehhez mérten a szeme nagy. Orra rövid és lekerekített, hossza nem éri el a szemátmérő kétszeresét, többnyire inkább azzal egyenlő. Szája nagy és csúcsba nyíló, benne kisebb fogak sorakoznak. Felső állkapcsának vége a szem alá ér, de nem nyúlik a szem hátsó vonala mögé. Rövid hátúszójában és farkalatti úszójában egyaránt 10-10 elágazó sugár számlálható. Farokúszója jól fejlett, a hátsó vége enyhén homorú, és előtte a hátoldalon egy kis zsírúszó található. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 105-160. Oldalai ezüstösek, középen egy halványlila sávval, ami ívás idején a szivárvány színeiben játszik. A fiatalok oldalán nagyobb szürke foltok sorakoznak, amelyek idővel eltűnnek. Fején, testén és úszóin többnyire igen sok fekete petty látható.[2]

Táplálkozás

Táplálékát gerinctelen állatok és kisebb halak teszik ki. Zsákmányát egyaránt szerzi a mederfenékről, a víz felszínéről és a közbülső vízrétegekből. [2]

Szaporodás

Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, szaporodása a hegyi patakok felső szakaszán, február-márciusban történik. A nőstény farkcsapásaival gödröt mélyít a mederbe, és ebbe rakja ikráját, amelyre a megtermékenyítés után fedőréteget terít. Az ikraszemek nagyok, átmérőjük kb. 5 mm, számuk 500 és 2 000 között alakul. [2]

Egyéb fontosabb jellemzők

Olykor nagyon hasonló lehet hozzá a sebes pisztráng, de annak felső állkapcsa legalább a szem hátsó vonaláig ér, oldaláról hiányzik az ibolyaszínű sáv, ezzel szemben a fekete mellett rendszerint piros pettyek is díszítik. A pataki saibling hátát sárga erezet díszíti. A galóca nyúlánkabb, oldalvonalán 180-200 pikkely van, és róla is hiányzik a lila sáv. A pénzes pér szája kisebb, hátúszója hosszabb és magasabb. [2]

Szabványok és referenciák

Szabványosított tesztmódszer?

igen

Szabvány típusa, száma

OECD 203, OECD 204, OECD 210, OECD 212,

OECD 215, OECD 305 [3],[8],[7], MSZ 22902-3,

MSZ 21978/3-86 [5],[9], ASTM E 729-96,

ASTM E 1192-97, ASTM E 1022-94,

ASTM E 1711-95, ASTM E1706-95b [10]

ISO 10229 [11], EPA 749-F-94-020a,

 OPPTS 850.1400, EPA 749-F-95-003 [12].

Nem szabványos tesztmódszerek

Környezettoxikológiai alkalmazás 

Tesztorganizmus fenntartása

A teszt előtt legalább 7 napig a teszthez használt minőségű vízben kell tartani a pisztrángokat. Bármilyen zavaró tényezőt, ami megváltoztathatja a halak viselkedését, meg kell szüntetni.

Használhatunk ivóvizet (ha szükséges klórmentes), jó minőségű természetes vizet vagy művizet.

A vízkeménységnek 50-250 CaCO₃ mg/ liter között kell leni, pH esetében 6,0-8,5 közötti érték ajánlott.

Fontos, hogy a tesztelésnél a tesztedény vízszintes mérete legalább háromszorosa legyen a legnagyobb állat

vízszintes méretének, a mélysége legalább háromszorosa a legnagyobb állat magasságának. A 0,5 g-nál nagyobb tömegű szivárványos pisztrángok

számára legalább 150 mm mély tesztoldat szükséges és legalább 50 mm mély a 0,5 g alattiak esetében.

Naponta legalább egyszer etessük az állatokat, olyan mennyiségű és minőségű tápanyaggal - száraz haltáppal lazacfélék számára - amely biztosítja a tesztorganizmus egészségét, normális anyagcseréjét. A takarmánygabona mennyisége nem haladhatja meg a halak által azonnal elfogyasztott mennyiséget.

 Betegség- és parazita-mentes körülmények között kell nevelni őket, annak érdekében, hogy a kísérleti állat egészséges legyen. Kerülni kell a mikrobák elszaporodását és a víz zavarossá válását. Minden nap a tartályok aljáról el kell távolítani az el nem fogyasztott eleséget és ürüléket. Az optimális víz hőmérséklet

12 ^oC. A halak számára 16 órás megvilágítást kell biztosítani, melyet 8 órás sötétség követ. Az oldott oxigén koncentráció 80-100 % között változhat. [4] [7].

Teszteléshez használt organizmus jellemzői

A teszteléshez használt szivárványos pisztrángok egészségi állapota jó legyen, rendellenességtől mentesek legyenek. A tesztorganizmus ajánlott teljes testhossza 5,0 + 1,0 cm, ajánlott kezdeti tömege pedig 1-5 g. Korban és méretben azonos egyedeket, fiatal állatokat kell választani, amelyeket egyetlen állomány populációjából származnak, lehetőleg ugyanabból az ívásból.

Az állománysűrűségnek 4 db/l- nek kell lennie ezen halak esetében, ugyanis ha ezt az értéket meghaladja, akkor a túlzsúfoltság miatt stressz léphet fel, mely a növekedési ráta visszaesését okozza, illetve betegségekhez vezet. [6] [7]

.

Tesztorganizmus érzékenysége

Vegyi anyagok széles skálájára érzékenyek- peszticidek és más ipari és mezőgazdasági vegyi anyagokra -mind a felnőtt mind az embrió stádiumú egyedeik ezért használják széles körben kockázatbecslésre. Nagy érzékenységet mutat kálium-dikromátra: LC₅₀= 28,5 mg/l. [6]

Tesztmódszer alkalmassága

Felszíni víz, felszín alatti víz, csurgalékvíz illetve felszíni vízi üledékek tesztelésére alkalmazhatóak a tesztek. [5]

Tesztelés elve

Kiterjedten használják vízi ökoszisztémák érzékenységének jellemzésére, a vízi ökoszisztémát veszélyeztető vegyi anyagok hatásának vizsgálatára. Különböző koncentrációban adagolt szennyezőanyagok hatására bekövetkező mozgásképtelenségük illetve pusztulásuk jelzi a tesztelendő vegyi anyagok hatását. Általánosan elterjedt a peszticidek és más ipari és mezőgazdasági vegyi anyagok hatásának mérésére, valamint szennyvizek, elfolyók és veszélyes hulladékok vizsgálatára. [6]

Tesztmódszer leírása

OECD 203 szabványosított tesztmódszer:

A teszt során halakat használunk a vízhez adott, vizsgálni kívánt minta toxicitásának teszteléséhez. A mérés végpontja, a halak pusztulása illetve túlélése.

A vizsgálat időtartama 96 óra.

Típusát tekintve háromféle eljárás használható, statikus-, félstatikus és átfolyásos vizsgálat.

Hígítási sorok elkészítése:

El kell készíteni a szükséges erősségű törzsoldato(ka)t majd a vizsgálni kívánt koncentrációkat a törzsoldat hígításával kell elkészíteni.

A hígításhoz használható jó minőségű természetes víz vagy művíz illetve ivóvíz is, melynek keménysége 10 és 250 mg/l közötti (CaCO₃-ra meghatározva), pH-ja pedig 6,0 és 8,5 között van.

Ultrahangos diszpergálás, szerves oldószerek, emulgeáló- vagy diszpergálószerek használhatók alacsony vízoldékonyságú anyagok törzsoldatainak elkészítéséhez.

Valamilyen segédanyag használata esetén, a kontrollhalakat is ki kell tenni a segédanyag ugyanolyan koncentrációjának, mint amelyet a vizsgálati sorozatokban alkalmaztunk.

Segédanyag maximum koncentrációja:100 mg/liter a vizsgált közegben.

A vizsgálatot a pH-érték beállítása nélkül kell végrehajtani.

Teszt körülmények:

• Teszt időtartam: 96 óra,
• állatok száma: koncentrációnként és a kontrollban is legalább 7 egyed
• egyedsűrűség: 1 g hal/liter ajánlott a statikus és a félstatikus vizsgálatokhoz; az átfolyásos rendszerekhez elfogadható ennél nagyobb egyedsűrűség is
• vizsgált koncentráció: legalább 5 olyan koncentráció esetén szükséges a vizsgálat, amelyek mértani sorozatának tényezője nem haladja meg a 2,2-et és szükséges a kontroll minta vizsgálata is
• világítás: 12–16 órás megvilágítás naponta,
• hőmérséklet: a használt fajtáknak megfelelő, de minden esetben ± 1 °C-on belül,
• oldott oxigén koncentrációja: a levegőtelítettségi érték nem kevesebb, mint 60 %-a, levegőztetés használható, ha nem okoz veszteséget a vizsgált anyag mennyiségében
• etetés: nincs
• zavarás: a halak viselkedését befolyásoló tényezőket ki kell zárni.

Észrevételek:

A halakat a teszt megkezdését követő 3. és 6. órában, majd 24., 48., 72. és 96. órában meg kell vizsgálni, a pusztulásokat feljegyezni és az elpusztult halakat el kell távolítani.

A halak akkor tekinthetők élettelennek, ha a farokúszó érintése nem vált ki reakciót, és nem látható semmilyen mozgás.

Nyilvántartást kell vezetni a látható rendellenességekről (például egyensúlyvesztés, az úszási viselkedés és a légzés változásai, pigmentáció stb.).

Naponta mérni kell a pH-értéket, az oldott oxigén koncentrációt és a hőmérsékletet.

Kiértékelés:

Minden olyan időtartamhoz, amikor fel lettek jegyezve megfigyelések (24, 48, 72 és 96 óra) meg kell határozni a kontrollhoz viszonyított százalékos pusztulásokat, majd ezt a koncentráció logaritmusának függvényében fel kell rajzolni.

Minden egyes megfigyelési időhöz meg kell becsülni az LC₅₀-et (50%-os pusztuláshoz tartozó koncentráció) és a hozzá tartozó (p=0,95) megbízhatósági tartományt. [7]

Pár konkrét példa:

Anionos felületaktív anyagok:

Nátrium-dodecil-szulfátra LC₅₀ értékei:

24h elteltével: 50.5-68.4 mg/l

48h elteltével: 1,7-53,5 mg/l

72h elteltével: 1,7-53,5 mg/l

96h elteltével: 19,5-31,7 mg/l.

NOEC értéke: 19,5 mg/l. [13]

Alkil-benzol-szulfonátra LC₅₀ értékei:

24h elteltével: 6,6-9,8 mg/l

48h elteltével: 4,4-6,9 mg/l

72h elteltével: 3,8-6,6 mg/l

96h elteltével: 3,8-6,6 mg/l.

NOEC értéke: 3,8 mg/l. [13]

Nitrogéntartalmú vegyületek:

Összes Ammóniára az LC₅₀ értéke:

12h,48h,72h,96h elteltével is: 90-138 mg/l.

NOEC értéke: 57 mg/l.

 Nátrium- nitrit( NO3-N) LC₅₀ értéke:

24h elteltével: 1,487-2,295 mg/l.

48h elteltével: 1,148-2,295 mg/l

72h elteltével: 1,355-2,063 mg/l

96h elteltével: 1,355-2,063 mg/l.

NOEC értéke: 720 mg/l. [13]

Mérési végpontok

halálozás, mozgásképtelenség

Vizsgálati végpontok

-LC20 / LC50 (Lethal Concentration)
- LD20 / LD50 (Lethal Dose)
- NOEC / NOEL No Observed Effects Concentration / Level
- Gátlási %  [5]

Méréshez szükséges műszerek

Fontos, hogy minden készüléknek  kémiailag inert anyagból kell készülnie.

– automatikus hígító rendszer (átfolyásos vizsgálathoz),

– oxigénmérő,

– vízkeménység meghatározására szolgáló berendezés,

– megfelelő készülék a hőmérséklet szabályozásához,

– pH-mérő.

-tesztmedence

- levegőztető

-fényforrás  [5] [6]

Tesztek időigénye

akut toxicitási teszt esetében: 96h

krónikus toxicitási teszt alkalmazásánál: 14,28, 50-55nap [3] [6]

Egyéb 

Megjegyzések