Lándzsás utifű (Plantago lanceolata L)

Plantago lanceolata L

Népies neve: kígyófű, kígyónyelvűfű, lúdnyelvűfű, hálófű, gyíkfű, útilapu

Az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozik. Rétek, utak mentén, legelőkön, parlagokon élő, évelő növény. Apró, fehér virágja van; áprilistól júniusig nyílnak. Két közeli rokona a széles levelű útifű (Plantago maior L.) és a közepeslevelű útifű (Plantago media L.). Gyógyászatilag mind a három faj levelei felhasználhatók, de a lándzsás útifű levele a leghatásosabb. Tőlevélrózsás növény. Levelei keskeny-lándzsásak 3-7 hosszanti érrel. Virágai 1-3 cm hosszú, tojásdad, később hengeres füzérben állnak. A tőkocsány hosszabb, mint a levelek. Pártája négytagú, szegélye barnás. A porzók sárgásak.

A lándzsás útifűnek kifejlett, ép levelét hasznosítják gyógyászati célra. Május-június folyamán érdemes gyűjteni.

A levelek nyálkát és cseranyagot, flavonoidokat, kovasavat, cink és káliumsókat, iridoidokat (aukubint) tartalmaznak.

Az aukubin hatóanyagnak és a nyálkaanyagoknak köszönhetően az útifű jó baktériumölő, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító, ezért például összezúzott levele hasznos gyógyír lehet rovarcsípések, kisebb égési sérülések esetén. Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító, légúti megbetegedések esetén használják. Használják gyomorégés és légúti hurut ellen is. A száj-, toroknyálkahártya gyulladásai esetén öblögetés, gargarizálás formájában használható fel.