A vízfolyások olyan mederben mozgó folyóvizek, amelyeknek közös jellemzőjük, hogy a magasabb térszínekről az alacsonyabbak felé haladnak és vízszállításuk kisebb-nagyobb mértékben ingadozik. Vizüket források, csapadékvíz és olvadékvizek biztosíthatják. Csoportosításuk: hosszúságuk, vízgyűjtő területük és vízhozamuk alapján történik.
A felszíni vízfolyások együttese egy adott terület vízhálózatát rajzolja ki. A vízhálózat sűrűsége a terület vízellátottságától, alakja pedig a terület földtani szerkezetétől, domborzatától és növényzetétől függ. Egy-egy vízhálózaton belül általában egy fő vízfolyás található, amely az összes lefolyó vizet elvezeti. A földfelszínnek az a része, amelyről valamely fő vízfolyás az összes lefolyó vizet összegyűjti, az adott vízfolyás vízgyűjtő területe. A vízgyűjtő területet rendszerint kiemelkedéseken húzódó vízválasztó-vonal határolja. A nagy vízválasztók általában magasan emelkedő hegységek. A vízgyűjtő területeket nem csupán a vízfolyások, hanem a vízfolyások befogadóinak szempontjából is vizsgálhatjuk. Így kijelölhetjük a világtenger egyes részterületeinek vízgyűjtőit is, vagyis megnézhetjük, hogy egy adott kontinensről merre futnak le a vizek. Ezek az ún. kontinentális vízválasztók. A kontinentális vízválasztók olyan területeket is közrefognak, ahonnét a vizek nem érik el a világtengert. Ezek a Föld ún. lefolyástalan területei, amelyek a kontinensek egyötödét foglalják el. Az itt mozgó folyóvizek vagy elenyésznek (elszivárognak, elpárolognak), vagy olyan tavakba ömlenek, amelyeknek nincs lefolyása a világtenger felé. Ezeknek az ún. végtavaknak legnagyobb képviselője a Kaszpi-tó. A lefolyástalan területek egy részén a vízfolyások teljesen hiányoznak.