Nylon

Az első korszerű poliamid a poliamid-6,6 (kereskedelmi nevén Nylon) volt. 1937.-ben Wallace Hume Carothers amerikai vegyész szabadalmaztatta, kilenc évnyi kutatómunka után. Célja volt, hogy természetes selyemhez hasonló tulajdonságú polimert állítson elő. A nejlont hexametilén-diamin és adipinsav polikondenzációjával sikerült előállítania. Tulajdonságai: hőre lágyuló, nagy szakítószilárdságú, kopásálló

1938. október 27-én mutatták be a nagyközönségnek a vegyipar eme nagy csodáját, amely egyben egy új termékcsalád diadalútjának kezdetét is jelentette. Megjelenése valóságos forradalmat jelentett a textiliparban. A nejlonból készült műszál sokkal kedvezőbb tulajdonságainak köszönhetően igen gyorsan kiszorította a piacról a műselymet, mert a nejlonból hosszú, erős és könnyen formálható szálat lehetett kihúzni, amely színezhető és mégis ellenálló volt. Az első tömegfogyasztásra szánt anyag, amely mind a mai napig igen népszerű a női nem körében: a harisnyanadrág.
Ma el sem tudnánk képzelni az életünket a polimerizált szénvegyületek nélkül, hiszen körülvesznek bennünket. Ennek ellenére szinte senki sem ismeri Wallace Hume Carothers nevét. Azért sem, mert a legendás bemutatón nem volt jelen. Így aztán a babérokat anyavállalata, a napjainkig is a világ egyik leggazdagabb cége, a DuPont aratta le.

A szintetikus fonal - nevezzük bár nylonnak vagy nejlonnak - ma már mindenütt ott van: készítenek belőle padlószőnyeget, autóalkatrészt és megannyi más használati cikk alapanyagául is szolgál. A ruhaipar önmagában már nemigen használja, mert a tiszta nejlon viselése kellemetlen, ugyanis alig szellőzik, nehezen ereszti át az izzadságot. Természetes szálakkal keverve ez a rossz tulajdonsága már nem érvényesül, viszont "beépítésével" számottevően javul a tisztán természetes szálakból készült kelme tartóssága, kopásállósága és moshatósága.

Környezetvédelmi szempontból súlyos gondot jelent a nejlon szatyor, amit gyakran ajándékként kapjuk a megvett termékekhez. Manapság 1,3 millió db/nap talál gazdára. Aggasztó, hogy felhasználásuk egyre növekszik, és csak rövid ideig használjuk őket. 2005-ben 25 kg/fő éves fogyasztás várhatólag 2015-re 48 kg/fő-re emelkedik. Használat után általában a háztartási szeméttel együtt kerülnek a hulladéklerakóba. Hátránya, hogy a természetbe kikerülve csak 300-400 év alatt bomlik le. Írországi ellenpéldaként említendő, hogy 2002-ben bevezették a szatyoradót, ezáltal 94%-al esett vissza a fogyasztás.