Vegyjel: Hf
Rendszám | 72 |
Atomtömeg | 178.49 g/mol |
Elektronegativitás | 1.3 |
Sűrűség (20°C-on) | 13.07 g/cm3 |
Olvadáspont | 2200 °C |
Forráspont | 5200 °C |
Atomsugár | 0.161 nm |
Ionsugár | 0.075 nm |
Izotópok | 10 |
Elektronszerkezet | [ Xe ] 4f14 5d2 6s2 |
Első ionizációs energia | 530 kJ/mol |
Második ionizációs energia | 1425.5 kJ/mol |
Harmadik ionizációs energia | 2244.3 kJ/mol |
Negyedik ionizációs energia | 3207.5 kJ/mol |
Standardpotenciál | - 1.68 V ( HfO2+/ Hf ) |
Felfedezte | Dirk Coster 1923-ban |
A hafnium egy fényes, ezüstszürke, alakítható nehézfém. Szobahőmérsékleten oxidréteg keletkezik a felületén, ami passziválja a fémet, és védi a további oxidációtól. A passziválódás miatt savakban és lúgokban nem oldódik, kivéve a hidrogén-fluoridot. Tulajdonságaiban hasonlít a homológ sorban felette elhelyezkedő cirkóniumra.
Alkalmazások:
Fő alkalmazási területe a magtechnika, ahol hafnium rudakkal szabályozzák a láncreakciót. A hafnium előnyei más neutronelnyelő anyagokkal szemben: korrózióálló, és a neutronok befogásával újabb hafnium izotópok keletkeznek, amik szintén jó neutronelnyelők. Mivel nagyon drága többnyire atomtengeralattjárókon alkalmazzák. A vegyületei magas hőmérsékleten olvadnak meg, ezért stabil, hőálló ötvözetek előállítására használják.