Haragos sikló (Coluber caspius)

A haragos sikló (Coluber caspius) egy nagyméretű eurázsiai kígyófaj, amely nevét agresszív viselkedéséről kapta. Támadásainak hevessége miatt a népnyelv ugró siklóként is ismeri. Közeli rokona a balkáni haragossikló.

A faj Európában csak a Balkán bizonyos vidékein és a Fekete-tenger partvidékén fordul elő, Magyarország területén két elszigetelt populációjáról tudunk a Budai-hegységben és a Szársomlyón.

Átlagos testhossza 160-180 centiméter, bár néha még nagyobbra is megnőhet. Feje és szemei is meglehetősen nagyok. A kifejlett példányok háta szürkésbarna, hasa sárgás.

A haragos sikló az októberben kezdődő telelést csak május elején szakítja meg. Elsősorban madárfiókákkal és rágcsálókkal táplálkozik, de olykor gyíkokat és ízeltlábúakat is elfogyaszt. Ha napozik, azt rejtekadó aljnövényzet közvetlen közelében teszi. Zajosan menekül, jóval nagyobb ellenfelét is megtámadja. Természetesen – sikló lévén – harapása nem mérgező, azonban hegyes fogaival fájó sebeket tud okozni.

A párzásra május és június fordulóján kerül sor, a nőstény ezután mintegy egy hónappal 6-16 tojást rak avar, kövek vagy moha alá. A kezdetben 0,5 méteres hosszú fiatalok augusztusban vagy szeptemberben kelnek ki.

A Budapest közelében élő példányok állandó stressznek és zaklatásnak vannak kitéve, illetve az elvadult kutyák fenyegetik őket. A Szársomlyó fokozottan védett hegyén azonban valószínűleg garantálható a populáció fennmaradása.

Természetes ellenségei közé elsősorban sünök és ragadozó madarak tartoznak, de ezek is csak fiatalabb korában.

Magyarországon, mint minden hazai kétéltű és hüllő, a haragos sikló is védett. Ritkasága miatt fokozott védettséget élvez, eszmei értékét 500 000 forintban szabták meg.