IUPAC név | barium hydroxide |
Egyéb nevek | baritföld, baritvíz |
Képlet | Ba(OH)2 |
Moláris tömeg | 171,342 g/mol (vízmentes) |
Megjelenés | fehér színű, szilárd |
Sűrűség | 4,50 g·cm−3 |
Olvadáspont | 408°C (vízmentes) |
Forráspont | 600 °C fölött bárium-oxidra és vízre bomlik |
Oldhatóság (vízben) | oldódik (72 g·l−1, oktahidrát |
Veszélyesség: | |
EU osztályozás | Maró (C) |
R-mondatok | R20/22, R34 |
S-mondatok | S26, S36/37/39, S45 |
A bárium-hidroxid fehér, szilárd anyag. Közönséges formája oktahidrát, Ba(OH)2.8H2O, ami monoklin kristályokból áll. Tulajdonságai hasonlóak a kalcium-hidroxidhoz, de vízben jobban oldódik és vizes oldata erősebb bázis. Vizes oldata, a kalcium-hidroxidhoz hasonlóan, megköti a levegőben lévő szén-dioxidot és vízben oldhatatlan bárium-karbonát keletkezik.
Előállítás:
A bárium-klorid és a nátrium-hidroxid forró, tömény oldatának elegyítésével állítható elő. A bárium-hidroxid az oldat lehűlésekor kikristályosodik. Iparilag forró, tömény bárium-szulfid oldatból állítható elő ammónia hozzáadásával.
Alkalmazások:
Analitikai felhasználása: gyenge lúgként szén-dioxid és karbonátok kimutatására illetve nátrium-hidroxid helyett mérőoldatként is alkalmazzák, mivel nem tartalmazhat szén-dioxid szennyezést, mert az kicsapódik bárium-karbonát alakjában. Ezen kívül felhasználják báriumvegyületek előállítására és bizonyos szerves vegyületek szintézisekor.