Ez a kép a terület komplex rehabilitációjának első hónapjaiban készült, amikor elindult a Bencevölgyi tározó vizének leeresztése, hogy a kiszárított vörös üledéket el tudják távolítani.
A savas bányavízből mésszel kicsapott vas és egyéb fémhidroxidok nehezen ülepedő, rosszul vízteleníthető csapadékot képeznek. Ezért a meszezéssel kezel vizet nagy tartózkodási időt biztosító nyitott tározóban ülepítették (előző képek), majd a leülepedett, besűrüsödött vörös színű zagyot a völgyzáró gát mögött elhelyezkedő Bencevölgyi víztározóba szivattyúzták. Az itt tárolt vörös csapadék jelenléte ellenére a tóban, főként a zagy bevezetésének helyétől távolabbi részeken a vízi ökoszisztéma folytatta életét: halak, vízi növények, békák éltek a vízben és madarak a környékén. A horgászok is használták a tavat. A vörös csapadék ugyan kémiailag hozzáférhetetlen (értsd vízoldhatatlan) formában tartalmazta a fémeket, de a halak bőrére és kopoltyújára tapadt, a madarak gyomrába bejutott, a növényi gyökerek környezetében lévő vörös csapadék a biológiai és biokémiaia folyamatok során termelődő savak és kelátképző anyagok közreműködésével nagymértékben veszélyeztették az ökoszisztémát, és az ökoszisztémát használó embert.