Magyarország területén jelenlegi ismereteink szerint 26 házatlan- vagy meztelen csiga faj fordul elő, közülük 10 faj esetenként kártevőként is ismert. A barna csupaszcsiga tulajdonképpen két faj, mégpedig az Arion rufus és Arion lusitanicus. A hazai „csigairodalom” az 1900-as évektől az A. rufus fajt jelzi hazánkban.
Élőhelyük: rét, láp, cserjés, erdő, kert.
Kedvenc ételük a paprika levele, a különböző díszes és szép virágok, de szinte bármit megeszik aminek zöld színe és levele van. Még a büdöske nevű virágot is elfogyasztják néhány óra alatt. A spanyol csiga milliós károkat okozhat a kertekben.
Spanyolcsigákat riasztó növény a begónia, a feketeribizli, a paradicsom, de becserkészhetjük sörcsapdával is.
A leghatékonyabb biológiai fegyver az Indonéziában tojástermelésre kinevelt "indiai" futókacsa, melynek kedvenc eledele a spanyolcsiga. Nyugat-Európában sok ilyen kacsát tartanak és bérbe adják a csiga elleni védekezésre.
Hazánkban honos természetes ellenségei a béka, a gyík, a fogoly, a fácán, a vakond, a sündisznó.
Kisebb kertekben az egyetlen hatékony védelmet ellenük a csigakerítés jelentheti: a termőföld köré egy kis eresszel ellátott kerítést kell építeni úgy, hogy az eresz arra dőljön, amelyik oldalon a csigák előfordulhatnak.
A tetőrésznek 45−55 fokos szögben kell hajlania, így a csigák nem tudnak majd átmászni rajta.