Protozoa

A protozoonok a protiszták közé tartozó egysejtűek. A protiszták valódi eukarióták, sejtjeik mérete tipikusan néhányszor 10 μm-es, de mm-es méretűek is találhatóak köztük. Jelentős szerepük van a szervesanyag körforgásában, mivel egyaránt találhatók közöttük autotrófok (tengeri és édesvízi szervesanyagtermelők), heterotrófok (többnyire szaprobionták), illetve táplálék szervezetekként valamennyi csoportjuk jelentős.

A protiszták között a következő osztályokat különböztethetjük meg:

- növényi jellegű (alga): vizekben él, egy- vagy többsejtű, CO₂-ot fixál, autotróf, általában rendelkezik sejtfallal, váza gyakran cellulóz, de más is lehet.

- állati jellegű (protozoon): heterotróf, egysejtű, nincs sejtfala, vizekben él, többségük nagy lebontó aktivitású szaprobionta.

- gomba jellegű: nyálkagomba illetve álgomba (egyes tulajdonságai a gombákra, mások pedig a protozoonokra vagy az algákra emlékeztetnek).

A protozoonok tehát állati jellegű egysejtű protiszták, vizekben élnek. Fontos szerepük van a szerves anyagok lebontásában és a táplálékláncban. Többnyire fagotrófok.Sszervesanyagokat baktériumtörmeléket esznek, de kilotrófok is előfordulnak a szaprobionták között. Számos protozoon kedvezőtlen körülmények között kitartó képletet (ciszta) képez. 4 legfontosabb osztályuk: ostorosok, amőbák, spórások, csillósok.

Ostorosok (Mastigophora): az ostorok hosszúak, megszámlálhatóak, számuk és elhelyezkedésük rendszertani bélyeg, azaz nem borítják be a sejt teljes felszínét. Az ostorok a mozgás szervei, másik funkciójuk pedig a fagotróf táplálkozás elősegítése. Gyakran képeznek cisztát az ostorosok, és csak ivartalanul szaporodnak.

Amőbák (Sarcodina): állába (pseudopodium) van, amellyel táplálkozik és mozog is. Szaporodása csak ivartalanul történik, cisztaképzése pedig gyakori. Egyes tengerekben élő fajaiknak meszes héjuk alakul ki (nem sejtfal!) geológiai kutatásokhoz használható fosszília.

Spórások (Apicomplexa): a legfejlettebb protozoon: ivaros szaporodása anizogámia. Kilotróf táplálkozás jellemzi, nincs mozgásszerve, többnyire parazita. Az ivaros szaporodás gyakran más gazdaszervezetben megy végbe, mint az ivartalan (végső gazda → köztes gazda).

Csillósok (Ciliophora): külön fejlődési ág a protozoonok között, ezek differenciálódtak a leginkább. Sok rövid csilló található az egész sejtfelszínen, fagotróf táplálkozású. Citosztóma a „szájnyílás” neve: környezetében hosszabbak a csillók; a citopig pedig a „végbélnyílás”: exocitózissal üríti itt ki a maradékot. Ivaros szaporodása izogámia, rövid a diploid állapot, és nem képez oocisztát, de ivartalan formái cisztává alakulhatnak. Kétmagvúak: a mikronukleusz az ivaros szaporodást irányítja, a makronukleusz pedig az összes többi életfolyamatot. Ide tartozik pl. a Paramecium (papucsállatka).