A környezet jó állapota, az emberi egészség, a szociális biztonság és a gazdasági haszon egymással összeegyeztethetetlen érdekeket képviselnek jelenlegi civilizációnk és társadalmi berendezkedéseink mellett.
A jövőben arra kellene törekednünk, hogy a környezet és az ember egészsége prioritást kapjon, hiszen az életminőség és a szociális biztonság az ember, az ökoszisztéma és az egész környezet egészsége nélkül semmit nem ér.
A környezet és az ember egészsége még ma is háttérbe szorul egyes csoportok vagy egyének, esetleg lokális vagy regionális gazdasági érdekekkel szemben. Az iparosodás kezdetén és főleg a a második világháború utáni ipari fellendülés során mindenütt a világon prioritást kapott a gazdasági érdek, hiszen egyrészt ettől remélték a háború utáni szegénység megszűnését és a rossz szociális helyzet javulását, másrészt nem ismerték azokat a káros hatásokat, melyeket a hulladékok és a technológiai kibocsátások okoztak elsősorban a levegőn és a vizeken keresztül mind az ökoszisztémában, mind az emberi egészségben.
Ma már ismerjük a veszélyek és kockázatok nagy részét, de még mindig előnyt biztosítunk az ipari és nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek, a vegyi anyagok nagymértékű használatának, mondván hogy termelni kell, mert az emebreknek munka kell, és élelmiszer kell. A mérleg másik serpenyőjében lévő egészségkockázat és környezeti kockázat nem elég hangsúlyos.
Még mindig nem gondolkodunk teljes életciklusokban, a hasznos ermékek, vegyi anyagok, gyógyszerek mennyi hulladékot, mennyi környezeti kárt okoznak teljes életük, gyártásuk, szállításuk, feldolgozásuk, használatuk során és hulladékfázisukban.
Az aránytalanság fő oka, hogy nem tudjuk azonos mércével mérni a kockázatokat és a hasznokat, mert amíg a hasznok pontosan előrejelezhetőek, tervezhetőek, és viszonylag hamar realizálódnak is, így a tervek verifikálhatóak, addig a veszélyekből adódó kockázatok nem válnak rövidtávon károkká (szerencsére). Ugyanakkor hosszú távon, egy emberöltőnyi vagy annál is hosszabb idő alatt realizálódhatnak és realizálódnak is (gondoljunk csak az ipari balesetekre, tározók, veszélyes hulladéklerakók sérüléseire, vagy a veszélyes hulladékok illegális lerakására, a veszélyes hulladék exportra, vegyi anyagok és gyógyszerek okozta fejlődési rendellenességekre, stb.), de ezeknek a károknak az értékét, például pénzben kifejezett értéküket még ma sem tudjuk megadni. De ha meg is tudjuk adni az ember vagy az ökoszisztéma értékét, az emberi egészség értékét, az erdők értékét, stb. azok nagymértékben változnak idő és hely szerint, más nagyságot ad például az ember vagy a vízi ökoszisztéma értéke Afrikában, Svájcban vagy Magyarországon. Más volt az orvosi ellátás költsége 20 éve, mint ma és kiszámíthatatlan 20 évre előre. Persze ezek a bizonytalanságok nem kéne, hogy befolyásolják a helyes arányok megszabását, hiszen az etikai megközelítés is segíthetne, de egyelőre az nem segít sem az ökoszisztémának sem az embernek. Viszont a pénzben kifejezett költségek, például egy beteg ember kezelésének, gyógyszereinek költsége, termelésből való kiesése, vagy egy szennyezett terület remediálása, egy vörösiszap- vagy egy cianid-katasztrófa utáni károk helyreállítása pénzben is kifejezhető, sőt meg is kell fizetnie valakinek, ami hathatós érv lehet a környezeti kockázat csökkentése és az emberi egészség védelme mellett.