10 halott, 3 tönkrement falu, több szát lerombolt ház, patakok és folyók elszennyeződése évtizedekre, értékes lápi élőhelyek tönkremenetele talán örökre: ez a vörösiszap-ár bűnlajstroma. Talán pénzben is kifejezhető lenne, ha nem kéne szégyellni az idős magyar emberek "értékét".
Ami biztos, az az hogy hány száz milliárdot kellett kiadni a környezeti károk helyreállítására.
És mi van a mérleg mási sepnyőjében? Mindez miért? Sörösdobozokért? Egy szinte felesleges termékért? Igen gyakran szinte felesleges termékek miatt tesszük tönkre a környezetet és az emberek, a gyerekek egészségét, azzal takarózva, hogy kell a munka az embereknek. Környezetromboló, felesleges tevékenység, termelés és munka csak azért, hogy forogjon a pénz és mindenhova kerüljön belőle gy kevés. Ez beteges hiperaktivitás.
Kell-e minden háztartásba még egy huszadik lábos, tizedik kávéfőző, alig megvett máris eldobott, rossz minőségű szerszám, konzervnyitó, fésű, stb.Kell-e ötévenként új porszívó, mikrosütő, mosógép, TV és autó? 2 évenként mobiltelefon?
Nem csak az alumínium-cikkekről beszélünk, hanem a sok olcsó kacatról, szándékosan nem tartós, rossz minőségű eszközökről, a töméntelen ruháról, a komputerizált világban abszurd módon hatalmasra nőtt papíralapú erdőgyilkos bürokráciáról.
Neki kéne állni számot vetni, kiszámítani a valódi költségeket, a környzeti károk és az emberi egészségkárododások árát, kiszámítani, hogy milyen áron is történik a termelés. Az alternatív megoldásokat is számba kéne venni, mindig van kevésbé káros és bizonyos tevékenységekkel fel is lehet hagyni, sőt fel is kell, ha tisztán látnánk és meg is fizettetnénk a tevékenységek által okozott károkat.