Kőolajszármazékok (TPH)

Szerző: 
BME-ABÉT

A képekre kattintva megtekinthetjük az adott képhez tartozó részletes leírást.

Diavetítés indítása

A kőolajból 1. tisztítás, stabilizálás és 2. lepárlás során előállított szénhidrogén-keverékek. A kőolaj származékok összetétele, minősége a technológiától és a kőolaj összetételétől függ, az pedig a kőolaj-keletkezés kiindulási anyagaitól és körülményeitől. Fő komponensei általában szénhidrogének: paraffinok, olefinek, cikloparaffinok és aromások; oxigéntartalmú vegyületek: fenolok, karbonsavak, karbonsavészterek; kéntartalmú vegyületek; nitrogéntartalmú vegyületek.
1. Tisztítás során első lépés a kibányászott kőolaj gáztalanítása, víztelenítése és a lebegő szennyeződések eltávolítása.
2. Lepárlás során különböző forrpontú párlatokat és maradékokat nyernek: benzin: 40-200 oC; Diesel-olaj: 200-350 oC; kenőolaj: 350 oC felett, desztillációs maradék: bitumen, aszfalt.
Ha világító olajat akarnak előállítani, vagy ha a kenőolaj frakció minősége nem lenne megfelelő, akkor csak a 300 oC-ig desztilláló párlatot gyűjtik, a maradékot, a pakurát, vagy mazutot pedig fűtőanyagként hasznosítják. A benzinhozam növelése céljából a magasabb hőfokon illó frakciót hőbontásnak (krakkolás) teszik ki, az így nyert illó frakció a krakkbenzin. A desztillációval, ill. vakuumdesztillációval nyert frakciókból további feldolgozással, adalékanyagok bekeverésével jönnek létre a kereskedelmi forgalomban lévő termékek. A kőolaj származékokból globálisan felhasznált évi 4 milliárd tonna nagy terhet ró a környezetre. A kőolaj származékok közel 300 komponensének legtöbbje különböző mértékben biodegradálható, de a nagyobb molekulasúlyú, aromás, policiklikus aromás és más kondenzált gyűrűs vegyületek rosszul vagy egyáltalán nem biodegradálhatóak. A környezet mikroorganizmusai viszonylag könnyen adaptálódnak a kőolaj származékokhoz, a mikrobiológiai bontó aktivitás a vízben és a talajban a kőolaj származékok használatával párhuzamosan nagymértékben megnőtt mindenütt a földi ökoszisztémában. A kőolaj származékok biodegradációja komponensenként eltérő biokémiai útvonalakon zajlik míg végül a földi szénkörforgalomba kapcsolódva mineralizált komponenseket (CO2), vagy humuszanyagokba épült termékeket eredményez. A kőolaj származékok egyes összetevőinek az ökoszisztémára és az emberre gyakorolt káros hatásai is eltérőek: vannak enyhén toxikus, toxikus, mutagén, karcinogén és teratogén komponensei. Belégzés, bőrkontakt és emésztés útján a szervezetbe jutó kőolaj származékok káros hatásán kívül gyakori a vízfelszínen úszó szennyeződés, melynek, az esztétikai károknál sokkal veszélyesebb hatása a vízi ökoszisztéma levegőtől való elzárása, ezáltal elpusztítása.