A mikroorganizmusok számát az időben féllogaritmikusan ábrázolva, jellemző szaporodási görbét kapunk. A szaporodási görbe a következő szakaszokra osztható:
- lag fázis: ebben a szakaszban a mikroorganizmusok alkalmazkodnak a környezet körülményeihez, látszólag nyúgvó tenyészetet figyelhetünk meg, azonban a sejten belül rendkívüli intenzitással folyik a szapoodáshoz szükséges enzim- és struktúrfehérjék szintézise.
- a log vagy exponenciális növekedés szakaszában a fajlagos növekedési sebesség maximális, a mikroorganizmusok szaporodása kiegyensúlyozott.
- a stacionárius fázisban a sejtszám növekedése megáll.
- hanyatló fázis: a limitáló szubsztrát (tápanyag) elfogyása, helyhiány vagy esetleg a toxikus, gátló metabolitok (anyagcseretermékek) feldúsulásának köszönhetően a sejtszám drasztikusan csökkeni kezd, a mikroorganizmusok pusztulása figyelhető meg.
A mikroorganizmusok szaporodására hatással vannak a környezeti paraméterek, mint például a tápközeg összetétele, hiszen az adott mikroorganizmusnak a számára esszenciális szubsztrátoknak megfelelő minőségben és mennyiségben, valamint a sejt számára felvehető és metbolizálható formában kell jelen lennie. Az egyik legfontosabb limitáló szubsztrát az oxigén! Minden mikroorganizmus rendelkezik hőmérséklet és pH-optimummal, mely a legkedvezőbb a szaporodásához. Ebben az esetben inkább hőmérséklet és pH tartományról beszélhetünk. A tápközegben megtalálható szerves vegyületek, a tápközeg ionerőssége is befolyásoló tényező a szaporodásra nézve.
Binárisan osztódó mikroorganizmusok esetén a sejtszám a generációk számával exponenciálisan nő a következő összefüggés alapján: X=X 0×2n , ahol n a generációk száma, X és X 0 pedig a csíraszám és a kiindulási csíraszám.
Mindezt az idővel és a generációs idővel kifejezve: n=t/tg, ahol n a generációk száma, t az idő, tg pedig a generációs idő, vagyis a sejt szaporodásának ciklusideje.
A sejtszám a generációs idővel kifejezve: X=X 0×2t/tg