Szerves ásványok

A szerves ásványok azon szerves vegyületek, melyek ásványként osztályozhatók (http://en.wikipedia.org/wiki/Category:Organic_minerals).

A szerves ásványok a bioszféra állati és növényi anyagainak közreműködésével jönnek létre a föld felszínén vagy a földkéreg legfelső zónáiban. A szerves ásványok között már nem szerepelnek a korábbi rendszertanokban még megtalálható gyanta és bitumenszerű anyagok, melyek nem rendelkeznek az ásványok kristályszerkezetével és kémiai összetételével.

A szerves ásványokat három nagy csoportba soroljuk: szerves savak sói (oxalátok, mellátok, cianátok stb), szénhidrogének és kevert szerves vegyületek. Az oxalátok, az oxálsav sói. Szerkezetükben az oxalát-csoport C₂O₄ kapcsolódik összetett vagy egyszerű kationokhoz. Oxalátok számos élőlény szervezetében ismertek. Az embernél a patológikus esetekben megjelenő vesekő fő alkotói. Ritkábbak az acetátok, mellátok és cianátok.

A szerves ásványok zöme molekularácsos szerkezetű anyag. A szerkezetükben rendszerint gyenge kötések szerepelnek (hidrogén kötés és van de Waals kötés). Ennek megfelelően stabilitásuk kicsi, olvadáspontjuk és keménységük alacsony. Néhány kivételtől eltekintve (mellit, whewellit) ritkán jelennek meg jól fejlett kristályok formájában. A szerves ásványok a természetben mindig biogén anyagok közreműködésével képződnek. Így, legtöbbször széntelepekben, barlangi guanótelepekben és fosszilis fák társaságában találhatók. Vannak azonban olyan szerves ásványok, melyek epitermás ércesedésekben, elsősorban higanytelepekben is megjelennek (például a whewellit).

A képeken látható ásványok tulajdonságai a képre kattintva a "Részletek" alatt tekinthetők meg.