A növényi tesztek felhasználhatóak vegyi anyagok, vizek, szennyezett környezeti elemek, hulladékok, veszélyes hulladékok akut toxicitásának vizsgálatára.
Talajok, talajvíz, hulladékok esetén a legjellemzőbbek a jó csírázóképességű növényi magvak csírázásgátlását, gyökér- ill. szárnövekedését, illetve annak gátlását mérő tesztek. Magyarországon is szabványosított módszer szerint a fehér mustár (Sinapis alba) gyökér- és szárnövekedés-gátlását mérik a vizsgálandó anyag különböző hígításainak hatására. A gátlás mértékét kontrollközegben mért növekedés %-ában adják meg. Az eredményekből EC20, vagy EC50 érték határozható meg. A koncentráció-hatás vagy dózis-hatás görbe felvétele úgy történik, hogy a vizsgálandó víz, kivonat v. szilárd anyag hígítási sorába tesztmagvakat helyeznek, majd a csírázáshoz szükséges időtartamú inkubálás után, a csírázott magvak számát, ill. az összeshez viszonyított arányát határozzák meg. EC50 vagy ED50 értéket is meghatározhatnak, vagyis azt a koncentrációt vagy dózist, amely a magvak 50%-ának csírázását megakadályozta. A csírázásgátláson kívül, a csíranövény gyökerének és/vagy szárának növekedését, valamint a termelt biomassza mennyiségét is mérhetjük a teszt hosszabb idejű változatában.
A vizi ökoszisztémákra gyakorolt hatást algateszttel, vagy békalencse szaporodás-gátlási teszttel szokás mérni. Az algatesztben vizsgált paraméter lehet az algák fotoszintézisének gátlására utaló, csökkent felszabaduló oxigénmennyiség, a sejtszám, a klorofilltartalom, vagy a sejtszámmal arányos zavarosság. A békalencse teszt esetében a hatást a levelek számának, vagy növekedésének, a növénykék méretének, tömegének csökkenése jelzi.