Barna százlábú (Lithobius forficatus)

Barna százlábú

Tudományos név: Lithobius forficatus

Besorolás:

Ország: Állatok, 

Törzs: Ízeltlábúak,

Altörzs: Soklábúak,

Osztály: Százlábúak,

Rend: Lithobiomorpha,

Család: Lithobiidae,

Nem: Lithobius,

Faj: L. forficatus

Elterjedése

A barna százlábú Európában, Észak-Afrikában, valamint Észak-Amerikában és Dél-Amerikában honos.

Megjelenése

A barna százlábú hossza 3 centiméter is lehet. A kifejlett állatnak 15 pár lába van. Lábai testének hátsó részén hosszabbak. A teljes testhossz eléréséig néhány alkalommal levedli a bőrét. Első pár lába hegyes, szúrós, kampó alakú szervvé alakult át, a végén méregmirigy található. A két utolsó lábát előrehaladáskor nem használja. Ha az állat elveszíti az egyik lábát, másik nő helyette. Az új láb minden vedlés során egy kicsit hosszabbra nő. Színezete, mint ahogy a neve is mutatja, barna. A szelvények hátlemezei nem egyforma méretűek, általában egy nagyobb és egy kisebb (rövidebb) váltogatja egymást, amelyeken a fajokra jellemző nyúlványok lehetnek. A lábak ízeit apró tüskék borítják, ezek eloszlása szintén faji bélyeg. A közönséges százlábúak lapos fején apró pontszemhalmaz van, amellyel nem látnak túl jól, többnyire csak a fényt érzékelik. A zsákmányt hosszú, fonalas csápjuk tapintásával és valószínűleg szaglásukkal érzékelik. Fejükön még egy különleges érzékszerv, az erdélyi magyar Tömösváry Ödönről (1852–1884) elnevezett Tömösváry-féle szerv helyezkedik el. Ez kémiai anyagokat érzékel, így a környezet állapotának felmérésében, például a megfelelően nedves élőhely keresésében is az állat segítségére van.

Életmódja

A barna százlábú éjjel mászik elő, és a nedves levelek alatt keres táplálékot. Reggel pedig gyorsan bebújik egy biztonságos sziklahasadékba. Tápláléka rovarok, férgek, meztelen csigák, olykor fajtársai is. Télen mélyen beássa magát a föld alá, nehogy megfagyjon.

Szaporodása

A barna százlábú egyesével rakja le a petéit, majd magukra hagyja őket.