Helianthus tuberosus
A csicsóka a őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó gumós évelő, gyógynövény. Közeli rokonságban áll a napraforgóval, a fiatal növény nagyon hasonló a napraforgóhoz.
A tarackok vékonyak, a szár vastag 1-3 méter magas, érdes, szőrös. A levelek a szár felső felén, harmadán átellenesek, felül érdesek, alul szőrősek. A 2-4 cm hosszú, sugárvirágok sárgák, számuk 10-20. A kaszattermések kopaszok. A tányérvirágok kétivarúak és fertilisek.
A csicsókának Európában számos faját ültetik. Az először behozott csicskónak vöröses gumói voltak, de hamar megjelentek a fehér héjú fajták is. A gumók alakja kerek, burgonya- vagy orsószerű, némely fajta pedig elgáaz gumók képzésre hajlamos.
Az Egyesült Államok keleti és középső részén és Délkelet-Kanadában őshonos. Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába.
A csicsóka gyógyhatású növény, fő hatóanyaga az inulin növényi rostanyag, amely képessé teszi a szervezetet arra, hogy öngyógyító tevékenységének maximumát érje el. A leggazdagabb inulinforrás eddigi ismereteink szerint. Az inulin vízben oldódó nagyméretű rost, amely a bélben sértetlen marad, s így magához vonzza a jó baktériumokat a táplálkozásra. A káros bélflóra tagjai számára viszont az inulin a szaporodást és táplálkozást illetően közömbös.
Alkalmazása javasolt gyermekkori élelmiszer-allergiák, szív- és érrendszeri betegségek, mellrák, cukorbetegség és elhízás esetén.
A csicsókát a Párizsban már az 1600-as évek elején emberi és állati táplálékként használták. Magyarország területén már az 1880-as évekből való adatok szerint is megtalálhatók mind ültetett mind elvadult példányai.
A H. tuberosus szerepel az Európai és Mediterrán Növényvédelmi Szervezet (EPPO) harmincnégy invzisó növényt tartalmazó jegyzékén. A vadcsicsóka elsősorban a természetközeli vegetációban gyomosít, tipikus természetvédelmi gyom.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Csics%C3%B3ka
BIOLÓGIAI INVÁZIÓK MAGYARORSZÁGON - ÖZÖNNÖVÉNYEK II. Szerk: Dr. Botta-Dukát Zoltán és Dr. Mihály Botond, Budapest, 2006. ISBN 963 87073 2 1